Azt már hónapok óta tudjuk, hogy a Királyi Tévé közvetíti mind a 64 mérkőzést, hogy hogyan, azt majd később megbeszéljük. Hatvannégy meccs, kimondani is gyönyörű, hideg sör, kígyózó sorok a hipermarketben, mert megvesszük az LCD tévét, ha beledöglünk is, én mondom, hát ennyit megérdemlek, a kisebb városok utcái este elnéptelenednek, a kocsmák megtelnek.
A mérkőzések du. fél kettőkor, du. négykor és este fél kilenckor kezdődnek. Az elvetemült focidrukker mindet látni akarja, teljesen mindegy, kinek szurkol. Olaszországban könnyű, a dolgozóknak átlagosan 39 nap szabadnapjuk van, nem beszélve a siestáról. Belefér, hogy kicsit megnyújtsák, és abban is biztos vagyok, hogy a munkahelyekről sem szorul ki a focivébé.
A magyar drukker hátrányosabb helyzetben van, a munkaadókat általában nem érdekli, hogy kitört a fociláz, feleslegesen tartunk előadást arról, hogy ez gyakorlatilag a pusztulásra ítélt emberiség szinte egyetlen nagy közösségi élménye.
De a meccseket látni kell!
Vagy kivesszük az éves szabadságunk nagy részét, vagy titokban, az interneten követjük a mérkőzéseket, munkaidőben. Utóbbi megoldást elsősorban mazochistáknak ajánlom, ki akar úgy meccset nézni, hogy nem ordíthat fel a meg nem adott szabadrúgás miatt? Hazudni csúnya dolog, de biztos, hogy rejtélyes vírusok fognak több ezer embert megtámadni, amiből csodával határos módon egy nap alatt fel lehet épülni, megszaporodik a migrénnel küszködők száma, és lesznek, akik nyár kellős közepén esnek ágynak influenzaszerű panaszokkal.
Én még nem döntöttem, a legszimpatikusabbnak az tűnik, hogy teherbe esem és táppénzre megyek, péntekig még van két teljes napom rá. Ti hol nézitek a délutáni meccseket?
Miután 