Az előzetes várakozásokat tekintve az Udinese tegnapi BL búcsúja korántsem nevezhető drámának, még abban az esetben sem, hogy ez az Arsenal messze van az elmúlt évek, évtizedek Arsenaljaitól. E sorok írója viszont kicsit elfilozofálgat a kiesés után és felteszi magában a kérdést, tényleg ennyire esélytelenként indul a Serie A negyedik helyezettje a Premier Liga negyedik legjobbjával szemben? Úgy látszik tényleg, ez a realitás. Persze mondhatjuk, hogy az Udinese csak egy meglepetéscsapatként tudott befutni a BL-selejtezős pozícióra, de a lényegen mindez nem változtat. Tavaly Di Natale-ék csapata volt a 4. legjobb olasz klub, így felesleges arról vitatkozni, hogy bezzeg ha egy Roma vagy egy Juventus lett volna a pályán. Hol volt a Juve tavaly? És a Roma? Ők is 1-0-ra kaptak ki az első nemzetközi meccsükön idén, igaz ők az EL-ben és nem az ágyúsok, hanem a Slovan Bratislava ellen…
További kérdést vet fel mindaz, hogy az Udinese minimum 60 millió eurós bevételre tett szert a mercato során, miért van az, hogy nem tudtak ebből az összegből egyetlen nagyobb kaliberű játékost sem venni, ha komolyan a Bajnokok Ligájára készültek?
Mire lesz képes a BL-ben az a Napoli, amely egy 5-0-ás zakóval érkezett haza Barcelonából? Még ha csak egy felkészülési mérkőzésről is van szó.
A bajnoki cím elhódítása után, komolyan álmodozhat-e úgy a Milan a BL címről, hogy nyár elején még Pastore, Fabregas, Schweinsteiger féle nevekkel játszadoztak, majd kiderült, hogy Mister X nem más, mint Alberto Aquilani?
Az Inter? Távozott a tavalyi szezon legjobbja, a posztján a világ egyik legpengésebb játékosa, Samuel Eto’o. Ki érkezett? Jonathan és Ricky Alvarez. Nagyon távolinak tűnik már a 2010-es triplázás. Persze Moratti húzhat még váratlant a maradék egy hétben.
Egy szó, mint száz; nem úgy tűnik, hogy idén rácáfolnak az olasz csapatok az UEFA-ra és jobbak lesznek a nemzetközi porondon, mint a németek, de ne legyen igazam. Lepjenek meg. Vegye komolyan az Európa Ligát a Lazio, a Roma és az Udinese és meneteljenek minél tovább, valamint a Bajnokok Ligájában is csodálkozzon mindenki rá arra, hogy van még szusz az olasz futballban. A realitás azonban sajnos nem fest rózsás jövőt az idei szezonra sem, az egyetlen pozitívum talán a folyamatosan javuló Squadra Azzurra, Prandelli kezei alatt. Ki tudja? Talán egy 2012-es EB győzelem kellő lökést adhatna a klubfutballnak is?
Szerintetek?
Közben ne feledjétek, a játék továbbra is él, azaz nyerjétek meg kedvenc csapatotok sálját az azzurritól! Hogy hogyan? Katt ide a folytatásért.