Nehezen követhető mi folyik a Románál, hetek óta immáron folyamatosnak tekinthető a játékosok cserélődése. Távozott a klubtól többek között Doni, Riise, Mexés, Menez és Vucinic is, egész sor meghatározó labdarúgó. Nagy ígéretek, olykor remekül csengő nevek szerződtetése, néhol ésszerűtlennek tűnő eladások; nehezen megjósolható milyen szezon elé néznek a rómaiak, illetve hogy a hosszútávú érdekek mennyire teszik zárójelbe a közeljövőt.

Philippe Mexés ügye tiszta sor, a védő még tavaly határozott, hogy lejáró szerződését nem kívánja meghosszabbítani, így az előző vezetőség hibájából ugrott legalább 10 millió euró a klub kasszájából. Heinze valamilyen szinten helyettese lehet, de inkább már csak a Juan-Burdisso páros tartalékaként kerülhet szóba. Egyértelmű gyengülés, tegyük hozzá egyelőre, mert ha valóban érkezik Kjaer, úgy megoldódhat ez a probléma.

Donitól meg kellett szabadulni mind fizetése, mind teljesítménye okán, a kapus posztra érkezett Stekelenburg ráadásul kitűnő választásnak tűnik. Jó csere volt, mint ahogy a Julio Sergio-Curci váltás sem tűnik rossz döntésnek.

Riise játéka néha hagyott kívánnivalót maga után az előző szezon során, mégis a norvég mentalitása és alap játéktudása miatt nagy veszteség elengedése, pláne, hogy az érte kapott pénz nem tekinthető számottevőnek. A pótlására igazolt José Angelen még jópár mérkőzés el fog menni, mire kellő rutint szerez. Ideális lett volna mindkét labdarúgó keretben tartása.

Jeremy Menez az örök ígéret kategória, góljaiból és cseleiből 20 toplistás youtube videót össze lehetne vágni, mégsem egyértelmű, hogy mennyire volt hasznára az együttesnek. Az azonban mindenképp viccesen hangzik, hogy a kétségkívül kivételes képességű  válogatott labdarúgót mindössze 8 millió euróért elengedte a Roma újdonsült klubigazgatója, pláne úgy, hogy a Giallorossi 3 évvel ezelőtt ezen összeg másfélszereséért csábította a franciát magához. A helyettesítésére (?) érkező Lamela szintén nagy ígéret, az évek majd eldöntik mennyire sikerül mindezt beváltania. Egyelőre hiányzik még belőle amit Menez már magáénak tudhat, pár évnyi rutin a Serie A-ban.

Mirko Vucinic távozni akart Rómából, Sabatini pedig nem állt útjába. Nagy kérdés nem lett volna-e jobb ötlet némi erőt demonstrálva maradásra bírni, hiszen az érte kapott pénz alapján elengedése nem volt hatalmas üzlet, pláne, ha figyelembe vesszük, hogy a pótlására kiszemelt, s immáron szinte biztosan érkező (mai napon) Osvaldo vételára meghaladja a montenegróiét, miközben az Espanyol csatára Vucinichez képest ezidáig még semmit sem tette le az asztalra. Na de láthattuk hogyan teljesít egy mentális problémákkal küzdő Vucinic ez előző idény során, így talán ez a legjobb megoldás mindenki számára. A Juventusnak legalábbis biztosan ez a forgatókönyv felelt meg leginkább. A Roma azért meg fogja szenvedni hiányát.

A legutóbbi fejlemény némiképp váratlanul érhette a romanistákat, ügynöke ugyanis bejelentette, mindenki legnagyobb meglepetésére a klub átadólistára tette Marco Borriellót. A hír már csak azért is meglepő, mert finoman fogalmazva sem tűnik nagy ötletnek ötlet az EL pályára lépés után, néhány nappal a mercato zárása előtt piacra dobni egy mindössze néhány héttel ezelőtt véglegesített válogatott labdarúgót, pláne nem, mint hírlik, bőven piaci ára alatt. Mindenesetre "helyettese"  már a keretben, Bojan Krkic személyében egy újabb ígéret próbálja majd feledtetni rutinos elődje távoztát. A betöltendő posztok alapján nem ideális az összehasonlítás, maradjunk annyiban, hogy Krkic érkezte nagy erősítés, míg Borriello távozása hasonlóan nagy veszteség pillanatnyi tudásuk alapján.

Az tehát, hogy gyengült-e vagy erősödött-e a keret nehezen véleményezhető, de ha nagyon szőrös szívűek vagyunk, inkább előbbi mellett érvelhetünk. A csapat tele ígéretes, de rutintalan játékosokkal, melyet egy-egy komolyabb ellenfél kegyetlenül kihasznál majd. A jövőre nézve van miben bízzanak a romanisták, de Kjaer és Osvaldo közelgő érkezése ellenére is egy biztos, az ígért masszív kereterősítés, (beváltatlan) ígéret is maradt.