Kétféle ember van a világon, az egyik vadnyugati hősöket igéző magányban szeret meccset nézni. Egyedül, a kanapén tehénkedve, nincs rágcsa, van viszont sör, lassú kortyok, némaság, nem ordít, nem hörög, néha megrándul az arcizma. Ő az, aki már a meccs kezdete előtt egy órával odaül a tévé elé és megnézi az összefoglalót is.
A másik csoportba tartozóknak a meccs közéleti esemény, jönnek a haverok, szórják a tökmagot a lépcsőházban, vonyítanak a liftben, mindenki mezben és sálban érkezik, az elvetemültek a vébé óta vuvuzelával állítanak be, kipakolják a hűtőt, hogy beférjen a sör, cseszegetik egymást és a meccs alatt is jár a szájuk, közösen ordítanak fel a gólnál és a leshelyzetnél. Igen, ölelgetik is egymást.
És itt vagyok én. A magányos kajadrukker. Egyedül szeretek meccset nézni, ezen kívül két ökölszabály van: egy félidő egy sör, és valami kaja kell. Hosszú évek kemény munkájával jutottam el a tökéletes drukkerkajáig. A zsíros kenyér lila hagymával nem vált be, mert mikor váratlanul felugrunk, lepotyognak a hagymák. Sós mogyoró életveszélyes, mikor hörögve felordítunk, mi a faszt fújsz, semmi nem volt?!, már meg is fulladtunk, rosszabb esetben az orrunkba szalad a mogyi. Ezeken kívül tiltólistára került az összes olyan étel, amit kanállal illetve késsel-villával kell enni, biztos hogy akkor történik valami a pályán, mikor a tányérba pillantunk. Ugyanez vonatkozik a meccs alatti pisilésre is.
A tökéletes kaja a fasírozott. Nem csöpög, nem csurog, félkezes, míg a tálba nyúlunk érte, nem kell levenni a szemünket a képernyőről. Nem kell hozzá kenyér, mustár, kecsap és pofonegyszerű elkészíteni.
Kb. fél kiló darált húshoz hozzáadunk egy kisebb fej apróra vágott vöröshagymát, két gerezd zúzott fokhagymát, sót, borsot, egy csapott teáskanálnyi fűszerpaprikát, egy egész tojást és egy szelet vízbe vagy tejbe áztatott kenyeret (vagy egy szikkadt zsemlét). Összegyúrjuk a masszát és állni hagyjuk. Ez fontos, ha nem pihentetjük, sütés közben szétesnek a golyók. Akkor is szétesnek, ha vizes, gyenge minőségű húsból készítjük, ezért nem javaslom a gazdaságos tálcás darálthúst, tessék keresni egy hentest, az férfias, henteshez járni.
Meccs előtt egy magasabb falú edényben olajat melegítünk, a masszából zsemlemorzsás kézzel két-három centi átmérőjű gombócokat gyúrunk, és bő olajban kisütjük. Vigyázzunk, hogy ne legyen túl forró az olaj, mert akkor kívül megég a fasírozott, belül nyers marad. (Bő olaj: a gombócnak több mint felét lepje el.) Az edényt rázogatva sütjük, ha mindenhol szép piros, kész van.
Forró fasírozott, hideg sör, sál a nyakba, forza Roma!
