Lássuk be a modern kor labdarúgása már réges-régen eladta lelkét, a játékosok némi pénzért az anyjukat is, nemhogy hűség és nevelő egyesület, a klubok a siker érdekében szembe mentek tradícióikkal, a szövetségek pedig már hosszú-hosszú évek óta szinte csak és kizárólag a profitmaximalizálás érdekében hozzák döntéseiket. Lásd Ibrahimovicsok és CéRonáldók, légiósokkal telepumpált együttesek, a közvetítések miatt 4 naposra nyújtott fordulók.

Modoros bár, de igaz sajnos.

Újabb mérföldkő lehet mindebben a Triestina elnökének egyébként zseniális ötlete; minek a lelátó egy jelentős részének megnyitása, amikor csak a probléma van vele. Hőbörgő, eredményt számon kérő szurkolók, magas takarítási költség, esetleg még idényenként néhány balhé is a kérdéses szektorokból. Jóval egyszerűbb, ha a székekre hatalmas műanyag drapériákat fektetünk, melyek tökéletesen megkomponálva a tv-n át pont azt az érzetet keltik, mintha a stadion érintett része szurkolókkal lenne tele.

És Stefano Fantinel,a klub elnöke elégedett is az eredménnyel; "minden játékos sok néző előtt szeretne játszani és ez végre megvalósulhat a Triestinánál is. Miénk az ország egyik legszebb stadionja, mégis csak néhány ezer törzsszurkolónk van, ami elveszik egy 30 ezres arénában."

Arra már gondolni sem merünk, mi lenne, ha tenni akarását a csapat megerősítése érdekében kamatoztatná, az együttes 51 éve szerepelt utoljára az olasz első osztályban.