Évek óta úgy vagyok már az átigazolási szezonokkal, hogy igyekszem a lehető legminimálisabban nyomon követni azt, mert hát ki teszi szívesen tönkre az év legszebb heteit azzal, hogy kétpercenként görcsbe rándul a gyomra; idén vajon melyik játékost veszítjük el a keretből, tovább erősítve ráadásul egyébként is jobb helyzetben lévő riválisu(ai)nkat...?
De az idei nyár úgy tűnik ez egyszer végre másképpen alakul. Persze ez még nem az a tízezrek előtt Batistuta prezentálós, színpadról bejelentős, miszerint idén bizony újra Scudettót nyerős, tele ambíciókkal napokat visszaszámlálós boldogságtól repesős nyár, de azért messze a legbíztatóbb az utóbbi évek közül. Az már télen egyértelművé vált (emiatt akad is némi beszélgetnivaló a szövetséggel), hogy Simplicio a Palermót hátra hagyva hozzánk költözik, ráadásul ingyen, s még inkább ráadásul az Intert verve az érte folytatott versengésben. A brazil nagy segítség lehet Ranierinek, Pizarro tökéletes alternatívájaként üdvözölhetjük, kiválóan irányít mélységből, képes mozgatni a csapatot, remekül védekezik és emellett még kifejezetten gólerősnek is mondható, egyszóval tökéletes szerzemény, pláne a megszerzésére kiadott összeg tükrében.
Ha végignézünk érkeztével a középpályás sorunkon szélsőstől-mindenestől, meg is állapíthatjuk hogy erre a Brighi-Pizarro-Perrotta-Menez-De Rossi-Cerci-Simplicio-Taddei (Faty, Guberti) tengelyre már abszolút nyugodtan rátolható egy BL-Serie A-Coppa Italia hármas eredményes terhelése, elviekben talán a legegységesebb sort adja az utóbbi jópár évet mérlegre téve.
A védelem Ranieri érkeztével már tavaly is egészen jól összeállt, a Cassetti-Burdisso-Juan-Riise négyes kellő stabilitást és rendkívül kevés kapott gólt eredményezett. Az, hogy idén vajon mit várhatunk még egy szép nagy kérdőjel, Burdisso ügyében ugyanis még mindig nem sikerült megállapodásra jutni az Interrel (bár az öccse már biztosan bordó-sárgába öltözik), az idő pedig egyre fogy, ráadásul a Juve is körözget az argentín körül, lehet csak az árat srófolva felfelé, de megeshet, hogy valóban vérszagot érezve. Ha esetleg őt buknánk, még mindig ott van alternatívaként az egyébként korábban már remekül bevált, bár néha megremegő Mexés, illetve ez esetben várható valamely egyéb kiszemelt érkezése is. Az igazi gondot tehát talán nem is a belső védő, hanem a jobb- és balhátvéd posztja jelentheti majd.
Gondolom az sokaknak feltűnt már rajtam kívül is, hogy Cassetti bizony néhány apró évvel már elmúlt húsz, úgyis mondhatnám, hogy lassan megérett a Milánba való igazolásra, a helyettesítésére nem hogy tökéletes, hanem Marco képességeit még messze túl is szárnyaló Mottát viszont úgy herdáltuk el a fenébe, hogy hetekig a szememet törölgettem, hogy lehettünk ekkora balfaszok. Sikerült belemenni a klasszikus cetlin üzengetős licitháborúba, ahol is az Udinese ismét jóval bölcsebbnek bizonyult és hopp, alig telt el pár óra és Motta máris a Juventus színeiben kergeti a labdát. Pedig az utolsó pillanatig maradt volna. Mindazok ellenére, hogy Ranieri mindössze perceket szerepeltette, de mennie kellett, így oldalán két jelölt, a Brazíliából visszatérő Cicinho, illetve a Sienából figyelemre méltó szezon után újra a fővárosban kikötő Rosi jöhet még számításba. Előbbi képességeit tekintve még talán nem is lenne rossz alternatíva, viszont az edzőhöz való viszonyát és a munkában túlságosan is brazilos mentalitását ismerve közel sem ilyen bíztatóak a jelek..
A baloldalra pillantva Riise nevét látván boldogan hátradőlhetünk, reméljük jól bírja majd az idei szezont, már csak azért is, mert konkrétan nem tudnánk kivel pótolni kiesését. Tonetto távozott (köszönet az egy szép szezonjáért), Antunes pedig, hmm, nem egy Maldini, hogy finoman fogalmazzak.
Kapus poszton szerencsére minden a legnagyobb rendben, Júlio Sérgio neve garancia egy jó szezonra, ráadásul továbbra is nálunk Doni és Lobont is, kellőképp stabil tehát ez a csapategység.
A csatársorhoz érve a korábbi években mindig egy nagyot nyeltünk, majd csak lesz valami, végülis ott van Totti majd megoldja. Igaz, hogy nincs normális befejező csatárunk, na de majd a szélsők, meg a gólerős középpálya, meg kutyafasza.
Erre idén, végre...
Szintén ingyen.
Váratlanul.
Szóval Adriano. Nem várt ékköve az idei nyárnak. Lehet persze fanyalogni kicsit, hogy de az Internél, meg a bulik, meg napi rajos kép, de Batistuta óta kétségtelenül a legnagyobb fogásunk. És remélhetőleg nála is nagyobbat szólhat majd. Pláne, ha mellé vesszük, hogy ott kavirnyál még Vucinic, Totti és Okaka (Baptista) is, ezzel szinte tökéletes szintre emelve e sorunkat. S, ha kiegyezünk abban, hogy a középpályánk Simplicióval bivaly erőssé vált, a védelem már tavaly is kiemelkedett és ez csak kitart idénre is valahogy, kapusposzton el vagyunk kényeztetve és még végre valahára a csatársorunk is összeállt... nos, talán végre reálisan optimista reményekkel futhatunk neki a bajnokság / BL / Coppa Italia megmérettetéseinek.
S közben a háttérben már érik egy tőkeerős befektető érkezte is.
Soha rosszab nyarat