A Juventus nem adja fel. Sok mindenért lehet, sőt kell is kritizálni a idei együttest, de egy valami vitathatatlan érdeme ennek a csapatnak, képes egymásért és a klubért a legvégsőkig küzdeni. Így tették ezt Chielliniék ma este is, s ha némi szerencsével is, de kiharcolták álmaik életben tartásához, és a szurkolóik megbecsüléséhez szükséges győzelmet ősi riválisuk ellen. Delneri néhány nap leforgása alatt ráncba szedte gödörben lévő együttesét, s a csapat bizalma edzője iránt szembetűnő, az első félidő hazai fölénye a tökéletes taktika és annak betartásának diadala.
A második játékrész már másképp alakult. Leonardo felrázta csapatát, mely fölénybe került pusztán azon egyszerű oknál fogva is, mert elkezdett való tudása körül játszani, mely pillanatnyilag több, mint amire a bianconeri játékosai képesek. De a szerencse ezúttal a Zebrák kezét fogta, s bár a milánóiaknak többször is hatalmas lehetősége volt az egalizálásra, végül ez, néha egészen elképesztő rövidzárlatok révén elmaradt.
A hazaiak győzelmüknek köszönhetően ismét lendületet kaphatnak, a kék-feketéknek pedig kár lenne magukba zuhanniuk, nem ma esti vereségük miatt úszott el az idei Scudetto. Már ha az egyáltalán kicsúszott kezeik közül..
Juventus-Inter 1-0
Juventus (4-4-2): Buffon; Sorensen, Bonucci, Barzagli, Chiellini; Krasic, Aquilani, F. Melo (Sissoko), Marchisio (Pepe); Matri, Toni (Iaquinta)
Inter (4-3-1-2): Julio Cesar; Maicon, Ranocchia, Cordoba, Zanetti; Kharja ( Pandev), T. Motta, Cambiasso (Nagatomo); Snejider; Pazzini, Eto'o
Játékvezető: Valeri
Gólszerző: 30' Matri (J)
Sárga lap: Sissoko (J), Maicon, Thiago Motta (I)
kép: CdS
