Gyenge első félidőt követően Marchisio bombája úgy rázta fel a Stadio Olimpico közönségét, mint alvó Csipkerózsikát egy 100 éve érlelődött saller. A gólból következő nyíltsisakosabb játék azonban nem a Zebrák, hanem sokkal inkább a Zebrácskák számára volt üdvözítő, azon egyszerű oknál fogva, hogy mérlegre téve az aktuális kereteket, a meglévő sérülteket és a pillanatnyi formát, a vendégek csapata egyszerűen jobb még idegenben is egy góllal, ha őszinte egymásnak feszülésre kerül sor.
A friuliani egyértelműen legnagyobb erőssége, kreatív és lendületes támadósora olykor már megalázó mód zilálta szét a legjobb esetben is csak középszerű hazai védelemet (védekezést), de a juventínók számára talán a legszomorúbb mindenben az lehet, hogy ismét szembesülniük kell trénerük tehetetlenségével, aki képtelen a pályán zajló eseményekre mérkőzés közben érdemben reagálni.
Bonucci kiállítása csak hab volt a tortán, mely nem is annyira a tegnapi mérkőzést, hanem sokkal inkább a következőket pecsételte meg, melyeket eltiltása miatt kénytelen lesz a lelátóról végigizgulni.
Juventus-Udinese 1-2
Juventus (4-4-2): Buffon; Grygera, Bonucci, Chiellini, Grosso; Krasic, Aquilani (Sissoko), Felipe Melo, Marchisio (Libertazzi); Martinez, Del Piero
Udinese (3-5-2): Handanovic; Benatia, Zapata, Domizzi; Isla, Pinzi, Inler (Denis), Asamoah, Armero (Coda); Sanchez, Di Natale (Abdi)
Játékvezető: Giannoccaro
Gólszerző: 60' Marchisio (J), 67' Zapata, 85' Sanchez (U)
Sárga lap: Martinez, Grosso (J)
Kiállítás: 87' Bonucci (J); 88' Sanchez (U)
kép: gazzetta.it
