Juan Pablo Carrizo: Csoda, de még mindig a Lazio tulajdona. Jelenleg nevelőegyesületénél szerepel kölcsönben, és jól is védi a River Plate kapuját. Ebből persze nem következik az argentin és olasz bajnokság közötti hatalmas szakadék, de csak remélni tudjuk, hogy soha nem tér vissza Rómába. Emlékszünk még erre a meccsre? Igaz, hogy akkor még Allegri vigyorgott hamiskásan a szárdok kispadján, ám egyetlen egy ember volt az oka annak, hogy a Lazio, miután vezetett, mégis kikapott 4-1-re. Carrizo. Szarvashibák, rossz kimozdulások, büntető összehozása: mindazt megmutatta, amit tőle láthattunk Rómában a regnálása alatt. Egy pozitívuma volt ennek a meccsnek: Rossi kivette a kapuból, és bizonyíthatott Nando.

Oscar Lopez: Mond bármit is az ő neve? Kötve hiszem, esetleg a legelvakultabb spanyol fanok ismerhetik. Ennek ellenére örömmel fogadták a csapatnál, hiszen mégiscsak La Masia neveltje, és a Barcelonában is pályára lépett. Ez volt az ő csele. Személyében egy végtelenül tehetségtelen játékost ismerhettünk meg, aki a védelem bármely pontján is játszott, életveszély volt. 14 mérkőzés jutott neki.

Matias Lequi: Pontosan ott játszik most, ahova leginkább való, és ezzel nem megbántani akarom az Iraklis szurkolóit. Persze, adja magát a válasz, hogy ha a legrosszabb belső védőt keressük, akkor Cribari, de a brazilnak voltak kifejezetten jó periódusai, ha nem is a Lazióban. Matias az Atletico Madridtól érkezett, de ennek nem lehetett más oka, csak az, hogy a matracosok így akartak kicseszni legnagyobb ellenfelük egy jó barátjával. A 6 meccs alatt nem igazán hagyott maga után értékelhetőt. (Hazaigazolt rövid ideje Spanyolországba.)

Francesco Colonnese: Az első olasz az összeállításunkban, de minek? Egy komoly rekordot viszont ne tagadjunk el tőle: játszott mind a Romában, mind a Lazióban, összesen 7 évet, és ezen idő alatt 17 alkalommal lépett pályára. Megnézve karrierívét, kevés olyan játékos lehet, akinek ilyen hosszú idő alatt, ilyen kevés meccs jutott. Az igazi oka az ő bekerülésének viszont az, hogy az Interben is eltöltött kettő, mégpedig igen tevékeny évet, a Lazióban pedig egyszerűen megszűnt létezni.

Emanuele Pesaresi: Nem kevés potenciált mutatott még a Napoliban, de egy lett az eltékozolt és ki nem bontakozott tehetségek közül. A Rómában töltött egy éve alatt pontosan 2 alkalommal bizonyíthatott. Nem volt mit. Innen már csak lefelé vezetett az útja. Kár érte.

Nikola Lazetics: A Fenerbahce játékosaként meglehetősen szép hírnévre tett szert, így belevágott az igazán nagy kalandba, hogy megmérettesse magát egy top bajnokságban is. A Lazióban erre ötször volt lehetősége, kölcsönben volt Rómában, természetesen nem vette meg a csapat. Ma nevelőegyesületében, a Vojvodinában focizik.

Christian Manfredini: Szegény, szegény ember. Teljesen komolyan mondom. Évek óta sansztalan, hogy akár csak epizódszerepet kapjon a csapatban, Lotito mégsem engedi el. Inkább lúzer ő, mint rossz játékos, még a BL-ben is sikerült gólt szereznie. Nem tudom, hogy számára mi lehet a megoldás.

Ivan de la Pena: Egy jó játékos, hozzá egyáltalán nem illő csapatban. Ivan ugyanis teljesen rendben van mint középpályás, nem hiába stabil tagja az Espanyolnak, sőt csapatkapitánya, de a calcióban a Kis Buddha csak szenvedett, méghozzá látványosan. Négy év alatt 15 meccs, és nulla gól. Nem sok értelme volt szerződtetni.

Gaizka Mendieta: Nos, őt biztosan mindenki a válogatásunkba várta, és nem is kell csalatkozniuk. Nem túlzok, ha azt mondom, hogy a futballtörténelem egyik legnagyobb balfogása. A Valenciában, nincs vita, világklasszis módjára játszott, a Lazio pedig nem kevesebb, mint 48 millió euróért vette meg! Csoda, hogy csődbe ment nem sokkal később a klub? 3 év alatt 20 meccs, és egy darab gól sem. Hatalmas kudarc. Egy dolog biztos: spanyol játékosnak nem való a calcio.

Darko Kovacsevics: Durva belegondolni, hogy Salast adta a Lazio a Juventusnak, Darkóért cserébe. A római szerepléséig egyébként nem ment rosszul a szerbnek, de mikor a Lazióhoz került... Hét találkozón gól egy szál se. Visszament Spanyolországba, oda is való.

Stephen Makinwa: A harmadik, egyben utolsó játékos felsorolásunkban, aki még mindig a Lazióhoz tartozik, igaz, kölcsönben Cipruson szerepel, a Larissában együttesében. 2010. júliusa óta egészen pontosan 10 alkalommal lépett pályára, sőt, még egy találatot is sikerült szereznie. Idegrángást kapott a ténytől, pedig igaz: Lotito 7,5 millió euróért vette a Palermótól. Most pedig még egy ciprusi csapatnak is maximum a cserepadján kap helyet.

Kíváncsi vagyok a ti véleményetekre is! Szerintetek kik alkotnák azt a csapatot, ami a lehető legrosszabb teljesítményre lenne képes?