Tegnap este, nem sokkal fél tizenegy után két szomorú fiatalember nézett egymással szembe. A helyszín Torino volt, egy meglehetősen kietlen stadion, a hőmérséklet a mínusz fokokat ízlelgette és tucatnyi fehér mezes férfi, tőlük messze, csak ordított, ordított. Habár a két fiatalember egymástól ezer és ezer kilométerre született, nevelkedett és élt, bánatuk most közös volt. Fernando Muslera és Luis Cavanda úgy lettek negatív hősei az estének, hogy addig a bizonyos pillanatig mindketten csapatuk erősségei voltak. A függöny lehullása előtti másodpercekben azonban drámájuk éles fordulatot vett és a várt ünneplés helyett a negatív főszerep jutott nekik. Milos pedig csak rázta és rázta...
Ilyen gusztustalan és undorító módon egyszerűen elviselhetetlen veszíteni. Akkor is, ha különben teljesen megérdemelt a vereség, akkor is, ha Iaquinta helyett Gyánó Szabi játszik, több góllal mehetettek volna a hazaiak, már az első félidőben, akkor is, ha addig csak a szerencsén múlt a pontmentés lehetősége. Akkor is. Az ember tökön szúrja magát, mert már maga is elhitte, hogy mindezek ellenére marad a döntetlen. Marad a második hely és marad a 3 pont különbség. Így viszont lett egymás mellett három csapat, pontazonosságban és egy negyedik hely. Ami még mindig nem rossz, de... A tovább után bebizonyítjuk, hogy előbb lesz saját dizájnja a blognak, mint a Laziónak bajnoki címe, valamint azt is, hogy miért teljesen biztos tény az, hogy a csapat ebben az évben komolyat nem fog robbantani.
Egészen egyszerűen azért, mert a mai meccs fényesen megmutatta, hogy mit ér ez a csapat a vezéregyéniségek hiányában. Hernanes és Mauri porhüvelye persze ott volt a pályán, de velem többet ért volna Reja - igaz, hogy 15 perc után érkezett volna a szívhalál, de ezek a hangzatos kijelentések azért faszák, mert nem kell őket bizonyítani.
Senki sincs, aki lendíteni tudna a csapaton, ha az említetteknek nem megy. Aki esetleg most bedobná Foggia nevét, köszönjük, nem vagyunk vicces kedvünkben. Az egy dolog, hogy szűkös a pad, de kreatív ember, aki bevetésre készen állna ilyen esetben, nincs. Hát ha még meg is sérül valamelyikük, akkor tényleg világvége és hiába villan fel a nagy meccsekre Zarate, ha a gólja utáni időt méla undorral díszített vakarózással tölti ki. Itt az idő, hogy tudatosítsuk magunkban: ha az alapcsapatból 2-3 ember kiesik, vagy csak nincs jó napja, akkor ott vagyunk, ahol a part szakad és nyílik a szakadék a középmezőny iszapbirkózásához. Stabil és kemény a csapat, híre-hamva sincs a Ballardini alatt tapasztalt edzetlenségnek és szétszórtságnak, de egy Stoke City is stabil és kemény, sőt még egy parittyaemberük is van. Kétségbeesni nem kell, mert még így is elég szépek a kilátások, de messze tűntek az ősz dicsőséges napjai.
Muslera: A forduló védését mutatta be Del Piero szabadrúgásánál, de utána döntő hibát vétett. Lehetne azzal védeni, hogy nagyon kiszolgáltatott helyzetben volt, tulajdonképpen bárhova lőhette volna Krasic és nem tudott mindenre felkészülni, de az mód, ahogy a tenyeréből a hálóba pattan a labda... A szívem törte majdnem ketté. Mindent beborító, sötét árnyékot vetett egész meccses jó teljesítményére.
Lichtsteiner: Rajta nem múlott volna, hogy Maurinak legyenek labdái, illetve ha nem olyan agilis, nincs egyenlítő gól sem. Ma is jól játszott.
Biava: Lesérült és ez gáz. Kemény volt mint a beton, egy zseniális mentése is akadt, a szokásos remek munkája mellett.
Dias: Villantott egy kicsit specialitásából, megint majdnem gólt szerzett egy szöglet után. Kicsit szétszórt volt, de Alessa közeledését nem díjazta, nyomatékosította is hetero mivoltát.
Cavanda: Csak pár pillanaton múlt, hogy ő legyen az est egyik pozitív meglepetése. Nem lett. Krasic egyébként - és ez a szomorú - nem nagyon tudott róla leszakadni a mérkőzés nagyobb részében, csak pont a legfontosabb alkalomkor. Radu és Garrido is sérült, bár utóbbi úgysem játszana, szóval hosszabb időre kell baloldalt berendezkednie. Elvben Reja játszathatja ott Del Nerót is, de azért ezt a megoldást kétlem.
Brocchi: Dicsértem eleget a Kanapé blogon, nem ismétlem magam. Kemény volt, mint a fagyott szar.
Matuzalem: Ezúttal is nagyrészt feledtetni tudta Ledesmát, bár luxusnak érzem utóbbi padoztatását. Igaz, Matuzalemét se lehetne momentán magyarázni.
Mauri: Katasztrófa. Pontosan olyan volt, mint az elmúlt szezon nagy részében és ezzel mindent elmondtam a játékáról. Nem véletlen, hogy vele együtt fullad ki a csapat is.
Hernanes: A Milan és múlt héten az Inter ellen is egy másik dimenziót jelentett a pályán, de Melo és Aquilani megfojtotta, pillanatai is alig voltak. Fogjuk arra, hogy a hideg zavarja, csak elég messze van a tavasz.
Zarate: Gólja szemfüles volt, de ennyi és nem több. Hogy sérülten miért hagyta a pályán Reja, azt csak ő tudja.
Floccari: Olyan volt, mint Zarate, csak gól nélkül. Rá még nehezebb mérgesnek lenni, de hiába küzd, bárhova rakja is a pályán Reja, ha nincs támogatása, nem fogja fosni a gólokat.
Pályára lépett még Diakité Biava helyén, aki csak 
a tutit választotta mindig, tőle ez mellesleg furcsa, Ledesma Hernanes helyett és Del Nero Zarate cseréje után. Semmi bajom Del Neróval, sőt, de azt nekem soha nem fogja senki megmagyarázni, hogy ha ő kaphat időnként szerepet, akkor Firmani szerepeltetése vajon miért van kizárva...?
A fő hibás ezen a meccsen, mondjuk ki, Reja volt. Végig félt a Juventustól és pont akkor tette a lehető legdefenzívebbé a csapatot, egyben akkor adta fel a támadások legelemibb lehetőségét is, mikor a hazaiak középpályája már kifulladt, a támadójátékuk pedig Del Piero beállásával jelentősen lelassult, mert valljuk be, Iaquintát se a lóerői miatt lehet szeretni - mondjuk őt másért se. A sérült Zarate helyett teljesen adekvát megoldás lett volna Rocchi pályára küldése, aki az egy évvel ezelőtti meccsen is betalált a kapuba. Del Nero beküldésével pedig egyenesen a fehér zászlót lengette meg.
Semmit sem lehetett abból a játékból látni, ami a Laziót ilyen előkelő helyig repítette a tabellán. Se gyors kontrák, se összeszedett védekezés. A rossz hír pedig az, hogy pont az olyan meccseket szokta elbalfaszkodni a Lazio, amilyen a jövő heti lesz.
Reja értékelte gyorsan a meccset, rögtön annak lefújása után: "Cavanda fiatal és tapasztalatlan, nem szabad ezért felelősségre vonni. Hatalmas csalódást jelent 5 másodperccel a vége előtt kikapni. Nem lett volna megoldás, ha Lichtsteinert állítom baloldalra, mert lehet, hogy jobban fogta volna Krasicot, de egyértelműen jobblábas. Krasicnak a gólnál szerencséje is volt."
Zárásként igazán lelkesítőt nem tudok mondani: reménykedjünk abban, hogy az udineieket nulla ponttal küldik majd haza, mert a Napoli-Palermo-Juventus trió tagja mind verhető ellenfeleket kaptak, illetve a Milanon is lehetne hozni, hátha beletörik a farkasok oldalába a bicskája. Még 1 napot búslakodjunk, aztán legyünk büszkék a BL-helyen álló csapatunkra!
