Nem tisztem itt és ehelyütt védelmembe venni Andrea Pirlót, már csak azért sem, mert én is ostoroztam eleget, úgy érzem joggal, az utóbbi időszakban mutatott fásult játéka okán, de ami szombat esti gólja után az internet bugyraiból nyakába zúdult, azt semmiképp nem érzem fairnek és helyét állónak. Nem, Pirlo nem fényévenként durrant egy nagyot, egy-egy találatával aztán hosszú évtizedekre bebetonozva magát csapatába, mint ahogy azt vádként többen is fejéhez vágják. Szemére lehet vetni ugyan, hogy több BL cím, Scudetto és egy Világbajnoki győzelem után kevésbé tűnik motiváltnak, de azt elvenni tőle, hogy még ennek ellenére is jópárszor csapata sikerének legfőbb letéteményese, gólt érő aszisztjaival, vagy éppen egy-egy hatalmas távoli lövésével, igazán beszűkültségre vall.
Emlékeztetőül igyekeztem hát tényleg csak a legszebb pillanatokat összeszedni utóbbi 3 évének villanásaiból, reméljük az őt kórusban szídók emlékezete is újraéled e révén kissé.
Cagliari - Milan 1-2 (2007)
Inter - Milan 2-1 (2007)
Olaszország - Feröer Szigetek 5-0 (2010)
Real Madrid - Milan 2-3 (2009)
S, végül a szombat esti Parma - Milan 0-1 (2010)
