Már csak egyet kell aludni, jöjjön az utolsó kör limonádé a véres küzdelmek előtt! Holnaptól rátok zúdítjuk a beharangozókat, elemzéseket, összefoglalókat, komolyak leszünk, felelősségteljesek, alaposak és felkészültek, szigorúak, de igazságosak. Egy hónapig együtt sírunk, együtt nevetünk, de most még belefér egy kis viháncolás!
Lányok, asszonyok, családapák, agglegények, pelyhedző szakállú legénykék, gyertek, valljatok színt!
Rejtegetsz a szekrényben egy saját készítésű papírmasé Jabulanit? Oltárt állítottál a hálószobában az olasz címvédés érdekében, ahol minden nap elénekelsz egy Adriano Celentano dalt? A mérkőzés kezdete előtt leteríted az olasz nemzeti zászlóval a tévét és háromszor felsorolod a kerettagok nevét? Csak azúrkék bugyiban/boxerban nézel meccset?
Kezdjük az én szertartásommal: minden olasz meccs előtt meghallgatom ezt. Ha kell, többször is.
A sálam negyven fokban is a nyakamban van, és nem érintheti meg más, csak én.
Van meccsnézős szokásotok?