Elnézést kérek a borzasztó szóviccért, amit a címben vétettem, pedig nem is vagyok különösebben elkeseredett. Persze kikapott a csapat, ez soha nem jó hír, de volt egy csomó biztató jel: Hernanes minden megmozdulásán látszó kiváló képzettsége és ragyogó technikája, Matuzalem és Ledesma áldozatos munkája, csettintésre okot adó labdákkal, Zarate sebessége valamint Hernanes és Zarate összjátéka. A védelem - ami tavaly az egyetlen értékelhető csapatrész volt - most egy kicsit hagyott kívánnivalót maga után, de nem vagyok telhetetlen. Miért nem?

Mert egy dolog nagyon látszott a csapaton: lobog bennük a tűz, nagyszerű a csapategység és fizikailag rendkívül felkészültek. Reja produkciói meg mindig pluszpontot jelentenek. A bíráskodás katasztrofális volt, értem én hogy a BL-selejtezőből való kizúgás után kicsit nyomni kell a csapatot, de ilyen ellenszélben kevesen fognak ott győzni. Persze nem erre fogom a vereséget.

Se Biava, se Dias, se Radu nem büszkélkedhet majd azzal, hogy élete meccse volt a tegnapi, de abban joggal lehet reménykedni, hogy ezzel ki is lőttük azt az időpontot, amikor mindegyiküknek egyszerre van rossz napja. Hernanes remekül mutatkozott be, a Lazio legjobbja volt és minden percben látszott: egy egészen kivételes játékosról van szó. Hogy mi hiányzott?

Egy jó formában lévő Kolarov mindenképpen. Pár Floccarit elérő labda sem lett volna éppen hátrányos. A cserék sem ültek éppen: Foggia és Rocchi sem tudott sok lendületet hozzáadni a játékhoz. Ha már cserék: nagyon örvendetes, hogy Del Nero lecserélése után debütálhatott az élvonalban Cavanda és egyáltalán nem is vallott szégyent, de ha már végre számít a csapat a fiatalokra, akkor miért kellett kölcsönadni Lucianit, Mancinit vagy Sevierit? Egy kategória mind: tehetséges fiatalok, akik megérdemlik a bemutatkozást és a csapatba való beépítést.

Probléma persze még az is, hogy a sorsolás sem éppen jó, de a nehéz út az értékes út, ha minden igaz. A biztató jelek megvannak. Forza Lazio!