Koman Vladimir távozni akar Olaszországból. A vasnepe.hu-nak adott interjújából kiderül, elege van abból, hogy Olaszországban csak elvétve kapnak lehetőséget a fiatalok, ezért a Bundesliga-ban szeretne szerepelni, ahol nem a kor, hanem a teljesítmény számít.
A középpályás állítja, nem érti miért nem jutott lehetőséghez ősz végétől a Sampdoria együttesében, válaszokat nem kapott, ő pedig ráunva az olaszok szemléletére úgy döntött, a távozás útjára lép.
Nem tisztem ítélkezni Koman Vladimir felett, de néhány szigorúan szubjektív véleményt azért megengednék magamnak, maximum nem ért egyet majd velem a labdarúgó és néhány rajongója.
Koman vitathatatlanul tehetséges játékos. Fiatalon került Olaszországba, s szépen lépkedett karrierje lépcsőin. Az Avellinóban még csak szárnyait bontogatta, de a Bariban, valamint az U20-as Világbajnokságon már bizonyította, szép jövő előtt áll.
Ennek megfelelően idén ősztől ragaszkodott játékához a genovai klub. Komannak mind nagyobb szerep jutott, s mindannyian reméltük, a rá nehezedő teher mellett élni tud majd a lehetőséggel. De ahogyan a csapat adós maradt tavalyi teljesítményével, úgy ő is szürkén teljesített, mélyen az elvárt szint alatt produkálva már a szezon kezdetétől a Blucerchiati mezében.
Többször volt lehetőségem megtekinteni játékát és nem tetszett, amit tőle láttam. Hosszú percekre eltűnt mezőnyben, a korábban látott szellemes játékának csak töredékét mutatta, hiányzott belőle az a plusz, melyet egy, a posztján játszó labdarúgónak egyszerűen hoznia kell, ha komoly álmokat dédelget.
A Cassano és Pazzini távozása utáni főszerepre még az előtt kevésnek találtatott, hogy az egyáltalán felsejlett volna, így edzője nem mert valódi kulcsfeladatot nyakába aggatni. Talán elhibázott volt döntése, talán túl korán vonta meg Volitól a bizalmat, de minél inkább telt az idő, s csúszott mélyebbre a klub, annál kisebb esély maradt, hogy Koman a csapatba kerüljön, vészhelyzetben ugyanis senki sem szeret hazárdírozni.
Igaza van Komannak, Olaszországban valóban nehéz dolga van a fiatal játékosoknak. Még olyan tehetségek is, mint például Giovinco vagy Santon kénytelenek a kispadon várni az évek múlását, egy külföldinek pedig sokszor még ennél is hatványozottan nehezebb dolga van.
Talán valóban csak edzői jóindulata hiányzott, hogy bizonyíthassa, formahanyatlása időleges volt, s talán segíthetett volna végül hatalmasat bukó egyesületén.
De amikor a Campionato olyan nevektől hangos mint például Pato, Sanchez, Pastore, Ilicic, vagy éppen Cavani (hogy szándékosan csak külföldieket említsek), melyek egyike sem idősebb 24-nél, akkor azért felmerül, hogy nem biztos, hogy feltétlenül csak a rendszerrel van a probléma.
Végszóként szeretnék sok szerencsét kívánni Koman következő éveihez, vitathatatlanul szüksége van tehetségére a magyar labdarúgásnak. De ezúton jegyzem meg azért nagyon-nagyon halkan, talán eljött az ideje, hogy az idei gyengébb év után ő is megvonja saját mérlegét, mert egy ideihez hasonló szezon reprodukálása esetén a Bundesliga sem lesz garancia semmire, ha már ragaszkodunk ahhoz, hogy ott pusztán a teljesítmény számít és semmi egyéb.
