A tavalyi triplázással valami megszakadt az Internél. Mourinho távozott, s elvesztésével, illetve a célok kipipálásával, úgy tűnik Massimo Moratti ambíciói is jóval lejjebb szálltak. A presidente legalábbis korántsem az előző évek során megszokott hévvel munkálkodik csapata megerősítésén, vagy legalább szinten tartásán. A nemzetközi menetelésből és Balotelli eladásából befolyt összegből minimálisat költött csak tavaly nyáron keretfrissítésre, s ugyan télen némiképp zsebébe nyúlt, ez csak a lyukak betömködésére volt elég. Közben kétszer is bakot lőtt az edzőválasztással, mely tovább nehezítette az amúgy is motivációs problémákkal küzdő együttes szezonját.

Gondolhatták sokan, majd a nyár elhozza a megoldást, az elnök és sportigazgatója ad és vesz, s a posztján megerősített Leonardo vezetésével felépülhet a következő évek némiképp update-elt csapata. Tevez szóban már kifejezte szándékát, Sanchez pedig jó egy esztendeje a klub célpontjában, úgy tűnt bármelyikükre is esik a választás, érkezésével nem lehet különösebb probléma, mely az elfáradt Milito vagy a kiégett Pandev pótlására tökéletes megoldást jelenthetett volna.

A milánói klub azonban nem lépett, így Tevez leigazolása több, mint bizonytalanná vált, Sanchez ára pedig annyira az egekben a kiszélesedett verseny miatt, hogy a játékos aligha lesz már a kék-feketéké. A támadószekció masszívabbá tétele tehát elakadni látszik. Nem, mintha Pazzini téli érkezte után a keret nem lenne így is kiváló, de az említett két játékos megérett a cserére, már csak azért is, mert képességeikhez méltó összegért talán idén nyáron lehetne utoljára túladni mindkettőjükön.

Ami a csapat többi részét illeti, ott még csak nevekről sem hallani. Olybá tűnik az elnök kitart azon vélhető álláspontja mellett, hogy az a csapat, mely képes volt minden porondon a győzelemre, nem szorul további milliók befektetésére, s a korábbi évek során beleölt vagyonok után, most eljött az ideje, hogy némi pénzt is hozzon, de legalábbis, hogy legalább néhány esztendeig ne vigye azt zsák számra.

A gondolat logikus és érthető, ám korántsem tetszetős, az ehhez való aszisztáláshoz pedig a megfelelő személyek is kellenek, akik nevüket adják e csendes vegetáláshoz. Benitez nem volt ilyen és decemberben inkább kirúgatta magát, mintsemhogy tétlenül figyelje a csapat jórészt neki is köszönhető vergődését. Leonardo úgy tűnt elég elkötelezett ahhoz (plusz némiképp nagyobb mozgásteret is kapott), hogy ezt bevállalja, de az utóbbi napok alapján ez is megdőlt, Moratti nyilatkozata, miszerint a klubnak edzőre és nem sportigazgatóra van szüksége, igen beszédesre sikerült.

Így a tavaly még egy világ által ünnepelt, irigyelt és rettegett együttes 2011 nyarára kis túlzással a szétesés szélére került. A csapat tulajdonképpen edző, az elnök pedig elképzelés és különösebb ambíció híján hánykódik, melynek nem is oly meglepő hozománya, hogy a napokban Samuel Eto'o feldobta esetleges távozásának lehetőségét.

A döntés Moratti kezében, vagy megrázza magát az elnök úr és ráncba szedi még könnyen menthető klubját, vagy hagyja szétesni mindazt, mely felépítésére jó 20 évére volt szükség, s végigaszisztálja, ahogyan városi riválisa szeretett klubja helyébe lép. Egy biztos, anyagilag nem feltétlenül kifizetődőbb e mostani koncepció, néhány éves kihagyás után a visszatérés jóval nagyobb költségekkel járhat majd.