Kicsit mögé néztünk a Juventus idei statisztikáinak és egészen vicces adatokra bukkantunk. Ezer féle dolgot le lehet szűrni belőle természetesen, én mégis amellett maradnék, hogy sérülések és formaingadozások ide vagy oda, a már Rómában is hasonló okból bukó Delneri az, kinek el kell vinnie a balhét az idei szezonért. Az együttes árasztja magáról sok esetben mennyire görcsös, alulmotivált, önbizalomhiányos, mely bőven elegendő ahhoz, hogy nem várt eredmények sora sokkolja a bianconeri híveit.

A Juventus kerete erős. Ezt bizonyította idén többször is az együttes, a Milant otthonában verték, az Udinesének 4-et szórtak a Friuliban, sőt még az Olaszországban évek óta alázó Inter sem tudott mit kezdeni a Zebrákkal egyik fellépésén sem, de mégis a nagy rangadók kivételével, melyre minden külső behatás nélkül is felszívja magát egy együttes, képtelen volt a csapat egyenletesen, sikerre éhezve, jól teljesíteni.

Ennek okai pedig a mentális felkészítésben keresendőek. Delneri képtelen folyamatosan motiválttá és magabiztossá tenni játékosait, nem képes átlendíteni egy-egy húzóemberét kisebb válságán, nem tud kellő rendet tartani a fejekben, kiosztva ha kell két tockost a megfelelő játékosnak az öltözőben, mely a pályán tökéletesen érezteti is hatását.

A Juventus azokon a meccseken veszíti el idényét, melyek tulajdonképpen ha nem követne el hatalmas hibákat az együttes, maguktól meg is lennének.

A tabella azon részén tanyázó együttesek ellen (11-15.hely), melyeknek Olaszországban legendásan minden mindegy, mivel európai kupaindulásra esélytelenek, a kiesés pedig nem veszélyezteti őket, a bianconerinek 21 megszerezhető pontból 5-öt (!)sikerült begyűjtenie, míg mondjuk ugyanezen arány az első öt helyezett ellen 21 / 13...

A statisztikából egyébként kitűnik, hogy e csoporton kívül a Zebrák körülbelül tök mindegy, hogy ki ellen lépnek pályára ugyanúgy megjósolhatatlan hogy hogyan végeznek, szinte tökéletesen ugyanazt az arányt hozzák mindenki ellen. A 6.-10.hely helyezettek ellen 18 / 10, míg az utolsó öttel szemben 24 / 16 az arány, ami azért több, mint elgondolkodtató.

Hiszen amelyik együttes képes a legjobbak ellen egy jónak tekinthető statisztikára, az érthetetlen, hogy a mezőny nála jóval gyengébb csapatai ellen miért blokkol le, miért nem parancsolja helyére a bajszát húzogató elszemtelenedett próbálkozókat.

Vagyis talán nem az. Hiányzik valaki, valami plusz a kispadról (nem mellesleg a pályáról is), aki képes ezt a társaságot összefogni, csapattá gyúrni és hétről-hétre háborúba küldeni. Egy edző, akiért a játékosok ölni is képesek lennének és tökéletesen bíznak ukázaiban.

Ez az edző pedig nem Delneri. Ő egy remek szakamber, egy bizonyos típusú csapathoz. Egy olyan együtteshez, melyet jó féléves munka eredményeként végül csinált is a bianconeriből, egy fekete-fehér mezbe öltöztetett Chievót. Remek szakember tehát, de nem való neki egy Roma, sem egy Juventus.

A Zebrák, ha újra bajnokként szeretnének a pályán teljesíteni, trénernek is egy bajnokot kell kinevezniük.