Azt sajnálom a legjobban, hogy tökéletesen igazam lett, mégpedig mindenben. A döntetlen is csak percekig volt elérhető cél, Zarate egyszerűen kritikán aluli, és ebben a bejegyzésben többet nem fogom leírni a nevét, ezt teljesen komolyan mondom. Nulla, zéró, semmi az a teljesítmény, amivel évek óta keserít minket. Egy tragédia, lassan kezd foggiai tartományokba érkezni a haszna. A Roma pedig ugye megelőzött minket, és mindenkit szeretnék megnyugtatni: ezzel a játékkal csak távolodni fogunk a városi riválistól. Ha valakinek úgy tetszik, lehet őket szidni, csak nem érdemes, és pontosan úgy fog tűnni, mintha a sértett és sikertelen kis tesó szidná a sikeres és jól menő vállalkozást üzemeltető fivérét. Ez van. A cél persze továbbra is lehet a nemzetközi kupaszereplés, de lassan kezdhetünk pillantgatni hátrafelé is, mert ebben a végtelenül sűrű mezőnyben pár rossz meccs, és a középmezőny mélyén vagyunk. Fiorentina és Milan elleni meccs? 1 pont, jobb és szerencsés esetben.
Ezt az eredményt, a 3-1-et, tekintsük úgy, mint egy viszonylag szép különbséget, ami valamelyest a Laziónak hízelgő. Ha nincs Muslera, aki több alkalommal is igen szépet védett, könnyen lehetett volna a vége akár 4-1, vagy 5-1 is. Pedig ugye milyen szépen indult? Egy remek Floccari és Hernanes összjáték után még vezetett is a csapat, hogy aztán meglehetősen gyorsan rúgjon 2 gólt a Bologna. Ez teljesítmény: egy gazdasági csőd felé haladó csapattól, akiktől már több pontot is levontak a fizetések elmaradása miatt, és stabilan készülnek a csődeljárás felé, na, tőlük kap ki nagyon simán a Lazio. A szomorú igazság ugyanis az, hogy ha Hernanes és Mauri nem játszik jól, márpedig előbbi jó ideje, utóbbi pedig még régebben nem az igazi, és finoman fogalmaztam, akkor a csapat pontosan ott van, ahol egy átlagos középcsapat. Fantázia? Semmi. Meglepő húzások? Olyan nincs. Mi van? Borzalom.
A mérkőzés utáni hajcihő egyébként remek zárása volt a szánalmas meccsnek. Szájalni, verekedni, azt tudnának. Normálisan kéne játszani! Ha már nincs minőség, legalább lenne tűz. Az se kell, Rocchi sérült, a másik olyan játékost, aki pedig tudna lelkesítő lenni, szépen elzavarták már. Hát, ez a nagy helyzet jelenleg. A védelem amúgy, ha lehet mondani, nem volt a helyzet magaslatán, se a széleken, se a belső kettős tekintetében, akiknek még az egész Serie A csodájára járt ősszel. A középpálya hasonult, nem volt nehéz dolga: Ledesma mintha a pályán sem lett volna, Brocchi sem volt az igazi, bár ez Reja hibája is, mert olyanokat vár el tőle, amiket ő nem tud, Mauri meg nem csak lassú, de egyre haszontalanabb is. Sokan várták a helyére Gonzalezt, de az uru csak azt mutatta meg, hogy miért is nem bízik benne Reja. A támadóhármas eleinte mutatott életjeleket, de Hernanes hamar beszürkült, Floccari a második félidőben teljesen eltűnt, Sculli pedig valószínűleg nem bírta tovább, legalábbis remélem, mert máskülönben igen mérges lennék Rejára.
Ez van. Most egy lehetőség van a fiúk előtt: összeszorított fogakkal küzdeni. Sajnos ez sem fog sikert hozni. Üdvözöljük együtt a való világ eljöttét csapatunk számára! Szép volt eddig az álmodozás, köszönjük. Függöny.
