Megkezdett okosságaink folytassuk a csapat második felével, nevesítve a középpályások és a támadók garmadájával. Nem kevés van belőlük sem, hiszen a Lazio felnőtt kerete 35 focistát számlál, ami meglehetősen példátlan és szükségtelen. A tegnapi nap folyamán kiírt szavazások egyike jóérzéssel töltött el, a másik kicsit meglepett. Előbbi tekintetben igazolva érzem magam, hogy nem csak én bízom még Muslerában, utóbbi közvélemény-kutatás viszont elkerekítette a szemem, annyiban, hogy bár Lichti remek játékos és jó évet fut, de a látványosabb játék győzedelmeskedett a jobb felett szavazóink között. Biava volt a legjobb a négyes közül, mégis ő kapta a legkevesebb szavazatot. Van ilyen. Az alábbiakban, hasonló részletességgel, nézzük a többieket.
Középpályások:
Firmani: Nem állítok túlzott ostobaságot, ha azt mondom, hogy a keret jelenlegi legkékvérűbb játékosa Fabio. Pedig nem is Lazio nevelés és őszintén szólva elég kevés időt játszott a Lazióban. Egyszerűen csak egy római gyerek, aki születésétől fogva laziale, megveszik a klubért és ez egy olyan emberfajta, amiből egyre kevesebb van és még kevésbé becsülik meg. Reja sem teszi másként, hogy csapná meg a búbánatos kefe ezért. Az idény során eddig egyetlen percet sem kapott és ez nem a képességeinek szól, amik kétségkívül nem predesztinálnák őt kezdőcsapatbeli tagságra, de hogy a kispadra sem fér oda, de soha, az egész egyszerűen túlzás. Kérdés, mi lehet e mögött, hiszen tavasszal még számított rá Reja, ősszel pedig ki is mondta, hogy nem része az elképzeléseinek. Pedig pontosan az ilyen játékosok miatt lehet érzelmi kötődése egy szurkolónak egy klubhoz. A sok zsoldos között kincs lenne Firmani, az egész ligában, erre föl Reja kidobja a szemétbe. Mérhetetlenül mérges vagyok rá ezért. Ha télen nem is, de nyáron biztosan távozni fog a szívek játékosa, akit nem hiába köszöntöttek úgy a szurkolók, ha pályára lépett: "11 Firmanit akarunk a csapatba!"
Mauri: Az őszi sikerek egyik legnagyobb letéteményese, aki Hernanes társaságában repítette a csapatot és bár pontosan ellenkező utat jártak be az ősz során - a Próféta a kezdeti remek játék után sokáig stagnált, majd egyre jobban magára talált, Mauri pedig sajnos november eleje óta nem az igazi - a vice-kapitányunk érdemei kétségbevonhatatlanok, nem véletlen, hogy újra felfedezte a válogatott is. Ha kellett, gólt lőtt, gólpasszokat adott, zseniális indításokkal ugratta ki társait és Rocchi hiányában igazi vezér volt a pályán. Őszintén remélem, hogy beszürkülése nem visszatérés a pár éve már meghatározó állapotához, hanem egyszerűen fáradtság, amit most szépen kipihen.
Hernanes: Szuperlatívuszokban lehetne őt méltatni, és nem is elsősorban azért, mert fantasztikus játékos - pedig az és még inkább az lesz - hanem mert annak ellenére, hogy körüludvarolták a legnagyobb európai klubok, őt igen szép önmérsékletről tanúbizonyságot téve úgy döntött, az óriások helyett egy szép, európai szinten erős közepes csapattal kezdi meg óceánon túli karrierjét. Milyen jól tette! Itt ugyanis ő lett a körülrajongott és ajnározott technikai tudor és ennek minden jó hatásával élni tudott, ezek mellett pedig maradt az a szerény és visszafogott családapa, aki volt. Lehet feledni a BL-győztes elleni iskolajátékát? Ha a tavaszt ilyen formában folytatja, sok panaszunk nem lehet majd.
Matuzalem: Ő az a játékos, akinek ha feleannyi sérülése lett volna, sokkal előrébb tartana. Persze így sem rossz. Reja felismerte azt, hogy amire szerződtették anno, a csapat irányítására, arra Olaszországban képtelen, mivel itt, nem úgy mint Spanyolországban, komoly ellenfelek is vannak. Brocchi vagy Ledesma párjaként viszont remekül funkcionál, mint labdaszerző középpályás, aki akkor sem esik kétségbe ha vezetni is kell a labdát, esetleg nem a legközelebb álló embernek passzolni. A kimondottan jó meccsei mellett voltak persze rosszabbak is, de azok többnyire a sérüléséből való kilábalásának a szakaszaiba estek bele. Hosszútávon, csakúgy mint Hernanes, a Lazio alapját képezi az ő játéka is.
Gonzalez: Újabb szükségtelen igazolás mutatkozott be az ő személyében. Mert az uru fiú jó, kimondottan jó, de sehogy sem illeszkedik abba a szerkezetbe, amit Reja hétről-hétre megvalósított. Itt persze újra megkérdezhetnénk, amit Garrido esetében: akkor meg minek igazolta le a csapat, pláne EU-n kívüli játékosként? A baszkhoz hasonlóan ő sem muzsikált rosszul a kupameccseken és a bajnokikon is valamivel több szerepet kapott a hangyányinál, de erősen esélyes, hogy hamarosan távozni fog.
Meghni: A soha be nem teljesülő ígéret. Pedig volt ő már kis Zidane, marokkói Zidane, minden, csak igazán megbízható és jó játékos nem. Bolognából érkezve pedig komolyan számítottak rá a klubnál, de gyakori sérülései és formahanyatlása révén egyre inkább kiszorult a kezdőből, a mostani szezonban pedig még egyszer sem kapott lehetőséget. Igaz, ez a sérülés utáni elhúzódó rehabilitációja miatt van, de ne legyen kétségünk: maximum a kupában játszott volna, bajnokin tuti, hogy nem. Sokakkal ellentétben én adnék neki még egy esélyt, bár erősen kétlem, hogy bármiben is Hernanes versenytársa tud lenni. Kár érte is.
Ledesma: Kevés dolog van, amit én vele kapcsolatban eddig nem írtam le. Értetlenkedtem mellőzése miatt, örültem visszatérésének, jó játékának, szomorú voltam a visszaesése miatt, ostoroztam unott és érdektelen meccsei miatt. Most középutasan látom a helyzetet: azt a Ledesmát, aki ilyeneket tudott, és mosolyogva, nagy kedvvel játszott, soha nem fogjuk visszakapni, legalábbis a Lazióban nem. Ellenben változatlanul stabil és a védők előtt a magabiztosság éke, mindezek mellett szinte bárkit kivesz a játékból. No meg ne feledjük, a válogatottban is debütált idén - igaz, az olaszban. Mindenképpen maradjon a Lazio játékosa, aki pedig nem érti, miért hunyt ki a tűz, annak csak annyit mondok: 8 hónap.
Perpetuini: Olyan kevés a saját nevelésű játékos a klubnál, aki elmondhatja magáról, hogy komolyabb szerepet is kapott a csapatban, Riccardo közéjük tartozik. A tragikus tavalyi idényben egész gyakran pályára lépett, az EL-ben és a bajnokságban is, nem is teljesített rosszul, pláne a csapattársaihoz képest nem. Idén viszont a meccsekre nevezett keretekben sem találkozhatunk a nevével, de még a kupában sem. Reja e tekintetben igazi régi vágású olasz edző: 25 év alatt nem játékos a játékos. Jobb lenne neki, ha most télen kölcsönadnák, van benne fantázia, nem kéne elkallódnia. A Primavera csapatban ugyan alapember, de az a fejlődéshez neki már kevés.
Quadri: Kérditek, ki ő? Jó kérdés. 2006 óta tagja a Lazio keretében, és ezen időszak alatt egy, azaz 1 alkalommal lépett pályára a csapat színeiben. Szinte minden idényben kölcsönben szerepel, de felmerül a kérdés: mi szükség van rá? Lotito, Tare?
Bresciano: Kétségtelenül okos igazolás volt. Egy tapasztalt, kiforrott játékos, teljesen ingyen érkezett Rómába és nem is keres pofátlanul sokat. A B-csapat oszlopos tagja. Megbízhatóan lehet rá fogadni, hogy ha a csapat túl van a 75. percen és már csak tartani szeretné az eredményt, akkor ő pályára fog lépni és öli az ellenfél kontráit. Akkor van baj, ha többet akarnak tőle. Nyilván ő sem a jövő embere, de a jelenlegi helyzetben életképes megoldás a húzós pillanatokra 1-2 évig.
Brocchi: Hasonló vele a helyzet, mint Ledesmával: mi az, amit én még nem mondtam el róla? Szerintem mindent. Nem egy alkalommal azt is, hogy az ősz egyik legjobbja volt, pedig nehéz a legeket kiemelni egy ilyen félszezon után. Tüdő, Veszett Kutya, Gyilkos, mindezek a jelzők illenek rá, magam az elsőt szeretem rá a legjobban alkalmazni, mert az nem igaz, hogy nem két tüdővel született. Minden meccsen azt az egyszerű, de nélkülözhetetlen játékot hozza, amivel a szurkolók egyik kedvencévé vált. Persze mondhatjuk, hogy ügyetlen a labdával, lőni nem tud és passzolni is közelre szeret, de az ilyen játékosok nélkül minden csapat meghalna, Brocchi pedig amit tud, azt nagyon szimpatikus és megbízhatóan, magas szinten hozza mindig. Nem fiatal, de ilyen energiával simán benne van még pár év.
Correa: Lassan 4 éve a csapat tagja és egészen pontosan nulla alkalommal viselte a klub mezén tétmeccsen. Kell egyebet mondanom?
Manfredini: Sokszor elgondolkozom azon, hogy a Lazio talán legnagyobb problémája az irtózatosan nagy keret, ahol hemzsegnek az olyan játékosok, akik soha nem fognak lehetőséget kapni. Közéjük tartozik Manfredini is, aki megpróbálta ugyanazt, mint Pandev és Ledesma, vagyis a liga előtt eljárást indított a klub ellen, mondván, hogy a szerződésében foglaltakat a Lazio nem engedi elvégezni, így bontsák fel a szerződését. Az, hogy most a felsorolásom része, mutatja, hogy úgy járt mint Ledesma. No de mi lehet Lotito célja szegény Manfredinivel és társaival? Ráadásul az elefántcsontparti származású ballábas 2 évvel ezelőttig egészen fontos embernek számított. A capo útjai kiismerhetetlenek, ám miért érzi szükségét, hogy ad hoc módon karriereket tegyen tönkre?
Del Nero: A Lazióban mindig is epizódszereplő volt, ez a tendencia mostanra sem változott, bár számomra kissé érthetetlen, hogy ha Simone szerepet kaphat időről-időre, még ha csak a kupában is és ott is csak csereként, akkor Firmanitól ugyanezt miért tagadják meg? Del Nero legutóbb a kupában gól is szerzett egyébként, nem is akármilyet.
Támadók:
Foggia: Támadónak veszem, mert bár eljátszik a középpályán is, mégis a legjobban elől érzi magát, ahol a legbüntetlenebb módon hagyhatja a francba a védekezést, lehet labdatemető, használhatatlan cselei által és úgy egyébként is, mikor a pályára kerül, az annak a jele, hogy Reja borzasztóan kétségbeesett. Hasonló volt a helyzet az elmúlt pár évben Inzaghival, vagy Makinwával: ha ők játékra jelentkeztek, ki lehetett kapcsolni a tv-t, fel lehetett állni a stadionbeli székekről. Pedig nem ügyetlen a nápolyi gyerek, de az sem véletlen, hogy a Milan anno könnyű szívvel adta Oddóért cserébe, hiszen egy percet sem játszott Milánóban. Én is sokáig bíztam benne, de ha már van egy ember, akinek megadtam az ezredszeri lehetőséget is - Meghni - akkor Pasquale számára nincs hely. Nyáron komolyabb orosz érdeklődők is felmerültek az esetében, sok pénzzel, rejtély, hogy miért nem tudtak egymással a klubok megegyezni.
Barreto: A fiatal uruguayi is tagja az első csapat keretének, persze csak hivatalosan, hiszen még soha nem játszott ott, a Primavera csapat oszlopos tagja. Kicsivel többet vártunk tőle azért, hisz mikor megérkezett, az egész sajtó arról cikkezett, hogy az új Forlán és hasonlók, ehhez képest olyan különösen a Primavera csapatból sem tud kiemelkedni, sokkal inkább Ceccarelli. Hasonló a helyzet vele is, mint nem egy fiatallal: kölcsön kell adni, mert a fiatalok már bajnokságában már nem fog fejlődni. Nem is értem mire várnak. Majdnem 2 millió euróért érkezett, nem kéne elrontani. Kolarov anno 900 ezer eurót kóstált...
Kozák: No, végre a sok közül egy olyan játékos, aki nem csak, hogy saját nevelés, de nem is kell, nem is szabad kölcsönadni! Tökéletes helyettes Floccari helyére, ezt láthattuk az Udinese elleni utolsó percekben is, valamint a bajnokság elején, mikor a mostaninál azért több lehetőséget kapott, egy firenzei győztes gól is fűződik a nevéhez. Pedig nagyon úgy nézett ki, hogy Bresciában folytatja a kölcsönadottak sorsát, de szerencsére a Lazio nem tudott senkit sem igazolni a csatársorba, így visszatért Rómába. Most januárban ugyanez a helyzet: ha érkezik egy támadó, Kozák is átteszi a székhelyét, de minek tenné? Tehetséges fiatal focista, akinek az eddiginél is több játékot kéne biztosítani, nem Santa Cruz nevével rémisztgetni.
Zarate: A tékozló fiú. Iskolapéldája annak a játékosnak, aki a nagy meccseken baromira összeszedi magát és bizonyítja tehetségét, a kisebbek ellen meg a pályára szarik. Ha marad ez a mentalitása, akkor soha nem is lesz az a játékos, amire egyébként tehetsége predesztinálná. Sokan zúgolódhattak, hogy Rocchit teljesen kiszorította, gyakran szar játékkal is, pedig tavasszal még a Capitano volt Reja csókosa. Az biztos, hogy Maurito tehetséges gyerek, csak meddig lehet neki elnézni azt, hogy 5 meccsből ezt egy találkozón mutatja meg, de ott nagyon? Most még elég sok pénzt le lehet érteni akasztani és az árán igazolni egy hasonlóan tehetséges, netán olasz játékost. Adja magát lehetőségként Rossi, akinek neve gyakran fel is merül. Pártolnánk ezt a lehetőséget. Milyen kár, hogy legutóbb az Arsenal 40 millió eurós ajánlata csak kacsa volt...
Floccari: Előszeretettel mondom róla, hogy ő az új Rocchi és nem is járok messze az igazságtól. Egyrészt a pályán mindig nagyot küzdő alkat, másrészt végtelenül a hálás a Laziónak, amiért bíztak benne és a Genoa padjáról is leigazolták, nem is kevés pénzért, hiszen 10 millió euró az már komoly kiadás, pláne, ha egy bizonyos Lotito a klubelnök. Ugyan a góljai száma némileg elmarad a tavasszal látottaktól, de Sergio ugyanaz a szeretni való harcos. Ha sikerül köré egy még jobb csapatot építeni, akkor meglesz az a szezonbeli 15-17 gól.
Rocchi: Kivel is zárhatnánk félévértékelőnket, mint a csapat kapitányával, aki Firmanihoz hasonlóan igazi laziale, a szurkolók szemében pedig a jelenlegi Lazio megtestesítője? Mindezek mellett emberi nagyságáról is tanúbizonyságot tett: egész ősszel volt, hogy csak perceket kapott, de ugyanolyan tenni akarással és tűzzel veti magát bele a mérkőzésekbe, mint bármikor. Zarate érdemtelenül bitorolja előtte a kezdőbeli helyet, ez most már biztos. Ahogy az is, hogy ennek ellenére sem fog most télen távozni a Capitano. Abban bízom, hogy Reja is felismeri az egyszerű tételt: lehet, hogy Zarate gyorsabb, vagy tehetségesebb, de ennek ellenére a meccsek nagy részén rosszabb mint Rocchi, aki már nem olyan gyors és nem olyan jó, viszont a lelkesedésével mindezeket pótolja, de hogy! Az Udinese ellen legalább 3 gólpassznak is beillő labdát adott, a meccs egyik legjobbja volt. A Di Canio utáni éra legemblematikusabb játékosa és ezzel mindent elmondtam róla.
