Genoa elleni idegenbeli győzelmével bizonyította minden fanyalgónak, a Napoli túlnőtt korábbi árnyékán. Ez már nem egy kizárólag hazai környezetben veszélyes lelkes középcsapat, aki maximum néhány hétre kapaszkodhat fel idényenként a nagyok közé egy jobb sorsolásnak vagy a szerencsének köszönhetően, hanem egy ugyan még sebezhető, de már szigorúan komolyan veendő élcsapat.
Sokat elmond egy együttesről az olasz bajnokságban idegenbeli mérlege. Ha ezt vizsgáljuk szembetűnő, hogy egyetlen klub sem szerzett a délieknél több egységet, egyedül a Milan volt képes szintén 17 pontot begyűjteni, ami több, mint impozáns teljesítmény. Gondok talán inkább a hazai szereplés kapcsán jelentkeztek, de azért az az együttes, aki stadionjában simán veri a Roma-t, vagy 90 percen keresztül kapujához szögezi a szintén kitűnő erőkből álló Palermót, nincs miért keseregjen. Inkább a kisebb csapatokkal szemben van bajban az együttes, annyira még nem erős, hogy saját tempóját diktálva hengereljen, azt viszont már nem teheti meg, hogy taktikusan kivárja az ellenfél hibáit, pláne nem a világ talán legfanatikusabb szurkolótábora előtt. Nem viselte meg a csapatot a nemzetközi szereplés által rárótt plusz teher sem, egyedüli olaszként az utolsó körben még kivívhatja EL csoportjából a továbbjutást, s a hétközi szereplések hatása alig-alig volt csak érezhető a hétvégi fellépéseken.
Úgy tűnik tehát beérni látszik De Laurentiis klubelnök szenvedélyes munkája, a Napoli ismét tagja Olaszország legerősebb együttesei szűk elitjének, s mivel a presidente továbbra is csapata erősítésén dolgozik nem megelégedve a mostani részsikerekkel, borítékolható, hogy még boldogabb évek várnak a napoletanókra. Ráadásul a klub legnagyobb értékeinek életkorát tekintve is kitűnik az átgondolt és nagyszerűen felépített stratégia; Marek Hamsik 23, Edinson Cavani 23, Lavezzi 25, Santacroce 24, Gargano 26 évével még hosszú esztendőkig garancia a sikerre.
Kiváncsian várjuk a folytatást.
