A pár évvel ezelőtt a saját maguk által magasra tett lécet nem hogy megugrani, de még leverni sincs esélyük az olasz kluboknak, annyira maguk alatt vannak. Hogy ez miért alakult így, nem nehéz kitalálni. A Calciopolit még mindig nem heverte ki az olasz labdarúgás, és ebből pont a legtöbbet profitáló Inter tegnap egy olyan zakót kapott a Werder Brémentől, ami nem igazán egy BL címvédőhöz illik. A bosszantó ebben még inkább az, hogy pont egy olyan nemzet csapatától szenvedte el ezt a sima vereséget az Inter, amelynek labdarúgása az olaszok helyére pályázik. Majd ezek után a milánói klub trénere lenyilatkozta a következőket: „Mi már korábban továbbjutottunk, ezért ez a meccs más volt, mint a többi. Az utolsó fontos találkozónk a Twente elleni volt az előző körben". Mister Benítez, ez nem Liverpool, ez nem Anglia!

Érthető, hogy az évek során a spanyol trénerben kialakult a ködös, esős Angliában egyfajta kisebbségérzet, olyan nagyok mellett, mint Wenger, Ferguson, Mourinho vagy éppen Ancelotti, de most megkapta Olaszország évek óta legerősebb csapatát, és noha sérülések tizedelik az együttesét, hogy lehet meglépni a BL címvédő gárdájával, hogy nem a csoportelsőség besöprésére hajt?! Egy olyan csoportban, ahol a legfőbb ellenfél a Bajnokok Ligája tapasztalattal alig rendelkező Tottenham.

Persze lehet ezt máshogy nézni, továbblépett az Inter is a csoportjából, lehet várni a sorsolást... De miért kell olyan helyzetbe sodornia magát egy ilyen csapatnak, hogy azon kell imádkoznia, nehogy a sorsoláskor betalálja őket valaki a Barca, Real, Chelsea, Manchester négyesből. Merthogy a Milannak és Rómának nem adatott meg az a lehetőség, hogy a csoportelsőségért lépjen pályára az utolsó körben, az egy dolog. Ott van előttük a száz milliókért összevásárolt Real Madrid és a tavaly kis hátszéllel ugyan, de döntős Bayern München. Ám az Internek csak komolyan kellett volna vennie az utolsó kört és legyőznie azt a Werdert, aki 2 pontot szerzett 5 mérkőzés alatt. Nem egy lehetetlen küldetés, és máris éllovas a milánói alakulat.

Ez a németországi vereség még egy kicsordult csepp a teli pohárból, ami egyre inkább afelé viszi a Serie A-t, hogy a 2012/2013-as szezonban kénytelen lesz átendegni a 4. BL-es helyezését a Bundesligának.

Lehet reménykedni, hogy majd észhez térnek az olasz vezetők, átértékelődik az Európa Liga fontossága, újra feláll poraiból a négy nagy olasz csapat, mögöttük sok erős Serie A-s együttes sorakozik majd és elindul a felemelkedés, ami következtében pár éven belül visszaveszik a taljánok a németeknek ajándékozott dicsőséget, ám erre vajnyi esélyt látni.

A Calciopoliból nagyon lassan tér észhez az olasz foci, a Milan, a Juve keresi még önmagát. Egyedüli pozitívum talán, hogy a nagyok mögött sok kisebb csapat megerősödött, ami kétség kívül a Serie A színvonalán is jól látszik. Élvezetesebb lett a bajnokság.

Ám infrastruktúrális és kúltúrális fejlődésben a németek elhaladt a Calcio mellett. Egyre több pénzt ölnek a Bundesligába, egyre nagyobb neveket tudnak magukhoz csábítani, ami a ligájuk felemelkedéséhez vezet. Gyönyörű, modern, teltházas stadionok édesgetik a játékosokat Németországba  és lassan az is a vonzerőkhöz sorolandó majd, hogy több eséllyel pályáznak a labdarúgók német gárdákkal a nemzetközi kupaszereplésre, mint egy olasz együttessel.

Renoválásra van szüksége a talján labdarúgásnak, mint szemléletben, mint pedig infrastruktúrálisan. Ha ez a két fontos dolog sűrgősen megváltozik, lesz esély látnunk a Calciót ismét régi fényében pompázni. Még megvan az a fórja a germán ligával szemben, ami eddig is a Serie A-ba csábította a "játszó" labdarúgókat, ez pedig a szép futball. Ám ez az előny hamar köddé válhat, ha nem reagálnak gyorsan az olasz vezetők. A nagy és megerősödött itáliai klubok még mindig nagyobb tekinállyel bírnak a német gárdákkal szemben, amíg ez fennáll, addig kell lépni. Utána már késő!