Ma este háromnegyed kilenckor az Olimpicoban a Kolozsvári Vasutas ellen játszik igen fontos Bl-meccset a Roma. A müncheni vereség után a kötelező győzelem terhe is nyomja a farkasokat. Így volt ez a két évvel ezelőtti Bl kiírásban is mégis 2-1-es vereség lett a CFR elleni hazai parti vége. Szerencsére aztán Kolozsváron egy 3-1-gyel vágott vissza a Lupi és tovább is jutott a csoportból.
Mi most mégsem a két évvel ezelőtti meccsre emlékeznénk meg és nem is a ma esti összeállításokat és várható taktikát cincálnánk apróra, inkább arról nyökögnénk, milyen fontos is volna egy gól a csapat kapitányának, Francesco Tottinak.
Induljunk onnan, mennyire illik az idén játszó Tottira Esterházy Péter öregedő futballistáról (ö.f.) szóló leírása. Bele is olvasunk pár mondat erejéig az Utazás a tizenhatos mélyére című remekbe.
"...Ö.f. - látjuk -egy hisztérikus, szép, viharos múltú vénkisasszony (l mint mindig Falubert és Bovaryné viszonyát)(...) Ö.f. természetrajzának két fundamentális pillére a lustaság és a rinya..." Talált! - mondhatná Francesco, bár a lustaságot némi alappal kérhetné ki magának.
A rinya viszont ül. Totti nem először mutatta ki látványosan csalódottságát hétvégi lecserélése után. Ezúttal csapata kispadjára ügyet sem vetve az öltözőbe rohant, lezuhanyzott, átöltözött, majd húzott haza, meg sem várva a helyette beálló Vucsinics győztes gólját és az Inter-verést ünneplő csapatot.
Ranieri persze empatikusan nyilatkozik kapitányáról: megérti csalódottságát, FT pedig közleményben magyarázkodik. Érezve gyengébb formáját és azt, hogy ezek az öltözőbe rohanások nem emelik népszerűségét a szurkolók körében le is szögezte: "... Totti sosem volt és nem is lesz probléma a Romának. Én a Romáért élek." Aztán Ranieri elmondja, hogy mennyire bízik benne, FT meg hirtelen diplomatává vedlik és az edzői szakma nehézségéről értekezik, arról, hogy milyen nehéz választani ennyi jó csatár közül, majd megint a Bl-győzelemről álmodozik (nem kéne!).
Ha viszont jóindulatúan közelítjük a kérdést - szerzett már annyi örömet nekünk a Capitano, hogy meg is tehetjük -, akkor remélhetjük, emberünk belátja, hogy nem lesz már olyan gyors, mint 2001-ben, viszont ha koncentrált még mindig oda rúgja a zsugát ahova akarja. Sokat tenne a csapatért, aki elmagyárázná Tottinak: akkor is ő a csapat vezére, kapitánya, talizmánja, ha már nem játsza végig az összes meccset, vagy ha egyszer-egyszer csak csereként jut szóhoz. Aztán lehet, hogy az egész görcs feloldódik és ez a poszt is okafogyottá válik, ha lő végre egy gólt. Capitano, lőjj egy gólt!