Ki gondolta, hogy éppen a tavalyi év olaszországi és európai szupercsapata ellen győz először a Roma? A sorsolást elnézve kettő helyett alsó hangon nyolc ponttal kellett volna a bajnoki és bl címvédő elleni csatába menni.
A pocsék forma mellett, a Brescia elleni vereséghez a spori is kellett (nem kicsit, nagyon), de egy Bresciát verjünk már meg bírói ellenszélben is, ha még az általában mundér becsületét védő szövetségi illetékes is elismeri, hogy jogosan háborog az ASR. Na de, hagyjuk is a szerdát, mert még most is vér tolul az agyba, ha a bresciai meccsre gondolunk, ráadásul örülhetünk is végre egy last minute bajnokverés után.
Tegnap este a Lobont - Cassetti, Burdisso, Juan, Riise - Menez, Pizarro, De Rossi, Perrotta, - Totti, Borriello kezdő tizenegy szaladt neki az Internek és mutatott higgadt, fegyelemezett és időnként jó focát. A listából rögvest kiderül, hogy visszatért két fontos emberünk az agyrázkódásból felépült, veres haját ezúttal rögbis sapkával takaró Riise és az eltiltásából visszatérő idősebbik Burdisso.
Az argentin játéka ellenére sem volt nyoma a tavalyi milánói bajnokin vagy a kupadöntőn látott elborult hentelésnek. Inkább egymással barátkozó, mint egymással üvöltöző ellenfeleket láttunk a pályán. Akik közül a kiegyenlített első félidőben, talán az Interesek álltak közelebb a gólhoz, főleg Eto révén (Milito viszont roppant gyengén focizott)
Néha kifoghatunk olyan streamet, ahol a szünetben nem nemzetközi várhidipetik szakértenek, hanem a pályát látjuk. Azt például, ahogy Adriano és Cicinho a kispadon dumálja végig a szünetet. Előbbi csak azért áll föl, hogy két puszival és néhány jó szóval köszöntse egykori csapattársát Sztankovicsot (embert barátjáról?). Amúgy Adriano továbbra is úgy néz ki, mint egy bálna. Talán tavaszra jó lehet - mondja az örök optimista,
A második félidőre fordult a kocka és a Roma lett a veszélyesebb fél, például Pizarro remek játéka, vagy jobbszélen trükközgető Menez beadásai nyomán. Borriello például csak pár miliméterrel maradt le a gólvonal előtt keresztbeguruló labdáról. A Roma egyébként is veszélyesen játszott, sokszor múlott pár miliméteren az utolsó passz és a jól focizó Borriello is magára vonzott jó pár védői szemet. Az utolsó tíz percben aztán fölénybe került az Inter, Eto például óriási ziccert hibázott.
De Ranierinek akadt még ász a mellényzsebében és a formáját szenvedve keresgélő Totti (egy külön posztot is megérne a Capitano, de lehet, hogy csak egy gól kéne neki végre) helyett a nyolcvanadik perc táján Mirko Vucsinicset küldte föl, aki De Rossi beadását két védő közül kibújva egy formás csukafejessel juttatta a helyére. Vucsinics nem először villant óriási utolsó perces flasht a romanistáknak. Emlékezhetünk egy két és fél évvel ezelőtti madridi meccsre, vagy jó pár bajnokira is. Az ilyen gólok hozzák izgalmi állapotba a mindig higgadt és mértéktartó Carlo Zampát is:
Most pedig jöhetnek az apró győzelmek és a lassú fölzárkózás, amelynek végén karácsonyra már dobogós helyen leszünk - akárki meglássa. A jövőheti házi feladat az első idei BL-győzelem begyűjtése a Baselt legyűrő Kolozsvár ellen, majd egy újabb bravúrgyőzelem Nápolyban.
A Napoli-Roma ősidők óta nagy szám Olaszországban. Nevezik a déli derbynek (Derby del Sud) vagy a nap derbyjének (Derby della Sole) is. Tudjuk, hogy nem könnyű nyerni Nápolyban, de nekünk általában jól megy a San Paoloban és valahol pótolni kell a Cesena és a Bologna ellen elvesztegetett és Brescia ellen elfújt pontjainkat.