Alapvetően sejtette az ember, hogy nehéz találkozó előtt áll a csapat, de az udinei (támadójátékban) parádés produkció után bizakodtam. Kezdett összeérni az együttes lendületes, kreatív játékot produkáltak, több jó egyéni teljesítmény repítette a csapatot a négy gólos diadalba. Eközben a soron következő ellenfél odahaza vitatott körülmények között, ám alul maradt a címvédővel szemben. A hétvégi mérkőzések után magabiztosság és boldogság ült ki az arcomra. "Végre villantott a Juve, jöhet a Palermo, kapnak egy hármast, aztán hazamehetnek".
Ám ahogy közeledtünk a mai estéhez, fokozatosan értékeltem át a dolgokat. "A Palermo jó együttes, nem lesz könnyű meccs, de pár nap alatt nem fordulhat nagyot a világ, nyögvenyelősen, de begyűjtjük a három pontot mégiscsak valahogy." Így érkeztünk el a találkozóhoz és a második percben még tisztábbá vált minden, a fociban bizony egy-egy pillanat alatt óriásit fordulhat a világ. Pastore már a mérkőzés legelején megadta az estének az alaphangot. Tudtam, hogy a szicíliaiak a mi mumusunk, na de ennyire?!
A válaszra nem kellett sokat várni, igen, ennyire! A gól megfogta persze a srácokat, de tudták menni kell előre, nincs mese. Pepe fújt leghamarabb ébresztőt a zebráknál, ám lövése célt tévesztett a félidő dereka táján. Aztán az isteni Alex kapott rá a kapura lövésekre, hiszen tudja ő is, lövésből lesz a gól, de sajnos ez az aranyszabály most nem volt érvényes a Juve ikonjára. Ennek ellenére ő volt a legveszélyesebb "zebra".
A Palermo gyors góljával kényelmes helyzetben volt, amit nagyon okosan ki is használt. Delio Rossi legényei a biztos védekezésből kontrákra építették támadásaikat, és ez majd nem gyümölcsözővé is vált a félidő végén, ám Pastore Storari eszén hiába járt túl, a kapufát már nem tudta becsapni az argentin, aki egyébként csapata egyik legjobbja volt. A játékrész egy újabb óriási kapufával zárult, melynek feladója Del Piero volt.
A Juve próbált felpörögni, erőltetni a támadásokat, de nem túl sok foganatja volt. Del Neri ennek megfelelően váltott is a szünetben. A halovány teljesítményt nyújtó Quagliarella helyett Amaurit, míg Pepe cseréjeként Iaquintát küldte pályára. Sokkal nagyobb minőségi változást nem jelentettek a cserék, hiszen használható labda nem igen találta meg őket a második félidő elején. Alex játéka is visszább esett, nem igazán érezte helyét a két ék mögött, le is hozta a mester, helyére Aquilánit küldte be, hátha tud valamit változtatni a támadójátékon. De sajnos, ahogy végbe ment a csere, a vendégek megduplázták előnyüket. Szinte lekopírozták az első góljukat Pastoréjék. Storari az első lövést védte, ám a kipattanó egy palermói elé került, aki nevezetesen Ilicic volt,ő már nem hibázott. 0-2. A védelem megint össze-vissza kóválygott, nagyon lassan reagálták le a kapu előtti gyors helyzeteket.
Több cserelehetőség nem volt, abból kellett főzni, ami éppen akadt. Nyilván támadnia kellett a Juvénak, ám Pepe lecserélésével a bal oldali felfutások teljesen elhaltak. Grygerától még csak véletlen se várható el, hogy a támadásokkal fellépjen, így minden tépítkezés a középpálya jobb szárnyára hárult. Szerencsére ott Krasic és Motta egész jól érezték egymás mozgását, de nagyon átlátszó és erőltetett játékkal rukkoltak elő. Balzaretti sokszor megakadályozta a beadásaikat. Ezt érzékelve Felipe Melo egyre többször ment fel a támadásokkal, rengeteg labdát szerezve és szinte 100%-ban jól is leosztotta lépett elő vezérré a brazil. De mind hiába, nem volt átütőerő az Öreg hölgy játékában, Iaquinta egy lesgólt szerzett, Amauri többet reklamált, mint focizott, Krasicnak és Melónak pedig nem jött össze semmi a kapu előtt. És ha mégis kapura tartott egy-egy lövés, azt Sirigu lenyelte.
A kimaradt hazai helyzetek után a 85.percben Bovo szabadrúgásból háromra növelte a palermói gólok számát. Elnézve a lassításokat, egyáltalán nem volt védhetetlen löket, Storari benézte egy kicsit.
A játék képe nem változott ezután sem, továbbra is a hazaiak támadtak, és a találkozó végére össze is jött a becsület gól. Motta beadása Iaquintát találta meg az ötösön, aki nem hibázott fejjel, ezzel kialakult a végeredmény. Juventus - Palermo 1:3.
A szicíliaiak nagyon fegyelmezett és okos játékkal megérdemelten vitték el ismét Torinóból a három pontot, még annak ellenére is, ha csak négy igazi helyzetük volt az egész meccsen. Helyzetkihasználásból ezen az estén jelesre vizsgáztak.
A Juventus játékából hiányzott a lendület, nyilván ezt nagyban befolyásolta a korai bekapott gól is, de ennyire nem szabadna összeesni a csapatnak. Meg kell tanulni hátrányból is építkezni. Leginkább az volt az aggasztó, hogy nem volt ki szervezze a játékot. Sablonos, szélre levitt, onnan beerőltetett labdákkal próbáltak operálni Kasicsék, de ez nagyon átlátszónak bizonyult. Ennél több kell még az Európa Ligás helyezésért is.
A mérkőzés emberei:
Juventus: Felipe Melo - A mai este egyetlen örömteli látványa kétségtelenül az ő játéka volt. Rengeteg labdát szerzett, jól passzolta le őket, küzdött, hajtott. Igazi vezére volt a középpályának, de sajnos ő támadásokat nem tud irányítani, pedig nagy szükség lenne rá ilyen helyzetekben.
Palermo: Sirigu - Buffon méltó utódja lehet, nem véletlenül olasz válogatott a szicíliaiak kapusa. Nagyon jól védett az egész mérkőzés során, mellyel a hátvédsornak magabiztosságot kölcsönzött. Legfontosabb mentése az első félidőben volt, amikor Del Piero távoli bombájába ujjheggyel bele tudott érni, ezzel kapufára tolva a labdát.
VÉGEREDMÉNY: Juventus 1-3 Palermo G.: Iaquinta(87') ill. Pastore(2'), Ilicic (62'), Bovo(85')
