Elkezdődött a 2010/11-es Serie A futball szezon, kinek örömmel, kinek bánattal indult a várva várt rajt, egy biztos, a Juve fanatikusok nem ugráltak örömükben. Van aki magából kikelve, van aki kicsit nyugodtabban próbálta túltenni magát azon, hogy a felbolygatott, átalakított csapatát lefocizza Dél-Olaszország egyik gyöngyszeme, a Bari együttese. Nincs is mit szépíteni, pocsék produkcióval rukkolt elő Del Neri legénysége. Az első félidőben még csak-csak lehetett látni futballra illetve támadófocira mutató jeleket a vendégek játékában, ám a nagy bemutatkozókon, Krasicon és Quagliarellán némi zavar látszódott és természetesen az összeszokottság hiánya is megmutatkozott játékukon. A baj az volt, hogy a legtöbb támadás rajtok ment volna keresztül, így nem igazán forgott veszélyben a vendéglátók kapuja. Aztán, hogy a Juve drukkerek még morcosabb legyenek, a félidő vége előtt nem sokkal kaptak ajándékba egy Donati bomba gólt is Storari kapujába.
Elégedetlenkedhetett is Del Neri az öltözőben, gyorsan Krasicot Martínez váltotta, nem nagyobb sikert aratva elődjénél, sőt a Bari egyre lelkesebben és jobban kezdett játszani a második játékrész elején. Többnyire a védekezésre koncentráltak a déliek, ám rendre gyors és veszélyes kontratámadásokat vezettek. Megilletődöttség kis jele sem mutatkozott rajtuk, határozottak voltak és jobb focit játszottak a Juventusnál. Almiron szervezte a támadásokat, Alverez és Barrota pedig gyönyörű dolgokat műveltek. A 60. percre mind a három csere lehetőségét is kihasználta a Juve, Lanzafame és Sissoko is pályára lépett, ám a játék képe mit sem változott. A találkozó utolsó pillanataiban még Chiellini egy felívelt labdát az ötösről kapu fölé fejelt, így maradt az 1-0, teljesen jogos Bari siker született.
Mondhatnánk azt is, hogy a Juventus ott folytatta, ahol az előző szezonban abbahagyta. Nem volt nagy öröm ismét látni azt a tehetetlen játékot, amihez sajnos már hozzá szokhattunk, de én amondó vagyok, időt kell még adni ennek a csapatnak, mielőtt agyvérzést kapnánk és szétvernénk a fél lakást. Összeszokott, szervezett játékot kell Del Nerinek kihozni a fiúkból, amihez a keret megvan és minden bizonnyal sikerülni is fog ez a feladat. Egy dolog, ami igazán hiányzott nekem a mai Juventusból, az egy irányító játékos, természetesen Diego. Del Piero már öreg a feladathoz, Quagliarella pedig nem erre a posztra született, még ha a mérkőzés vége felé meg is próbált vissza-vissza lépni labdákért. Talán egy jó Aquilani kiküszöböli majd ezt a hiányérzetemet. Reméljük a legjobbakat a következő hétvégére, mert ez nagyon nem volt az igazi.
Bari 1 - 0 Juventus G.: Donati(43)
Bari: Gillet - Belmonte, A.Masiello, Rossi, S.Masiello - Alvarez (Pulzetti, 90), Gazzi (Donati, 16), Almiron, Gezzal - Barreto (Castillo, 76), Kutuzov
Juventus: Storari - Motta, Bonucci, Chiellini, De Ceglie - Krasic (Martínez, 45), Marchisio, Felipe Melo (Sissoko, 60), Pepe (Lanzafame, 58) - Del Piero - Quagliarella