A fellépés véget ért, Lippi jobbra el és ez alkalomból itt az ideje, hogy vele együtt még jó páran jussanak hasonló döntésre. Végérvényesen lezárult egy emlékezetes generáció korszaka, a korábbi évekért a taps kijár, de ettől még a mostanra megmaradt főszereplők szinte kivétel nélkül már csak önmaguk árnyékai voltak. Zambrotta, Cannavaro, Gattuso, Buffon és Pirlo semmit nem tudott már hozzátenni az Azzurri játékához és bár utóbbi kettőt sérülése akadályozta ebben leginkább, azért nem feltétlenül választanám külön mindezt, bizonyos okokból egyszerűen már nem lehet rájuk építeni a válogatottat és ez sajnos nehezen vitatható.

Kezdődhet az új időszámítás Prandellivel és amennyire eddigi edzői döntéseiből kitűnik, vele együtt a régóta áhított és Lippin oly sokszor számon kért nyitottság, s a szándék a keret újjáépítésére, de legalább jelentős felfrissítésre is megindulhat. Fontos szerepe lehet mostantól az együttesben Lippi által mellőzött játékosok egész sorának. Megnyílhat az út Cassano, Balotelli, Miccoli előtt és olyan tehetségek is, mint például Motta, Santon, Ariaudo, Ranocchia vagy éppen Giovinco, sokkal jobb eséllyel pályázhatnak a keretbe kerülésre, bár ezért nyilván ők és klubedzőik tehetnek majd a legtöbbet. Komolyabb terhet pakolhatunk végre Bonuccira, Maggióra, Quagliarellára, Rossira, Montolivóra s talán, ha sérülésein egyszer végre túl jut Aquilanira.

Hogy jobb lesz-e ettől valójában a csapat és elhozza-e azt a változást amit az utóbbi két világverseny után mindenki szinte már egyenesen követel? Ezt nehéz lenne megmodani biztosan, de az már mindenesetre világosan kiderült, hogy a jelenlegi langyos víz tovább nem tartható.

Ötlet az új megváltók személyére lenne tehát rengeteg. Nálam a jövő csapata körülbelül így festene, de hogyan állna össze a tiétek?

Amelia (Curci) - Motta (Maggio), Bonucci, Chiellini, Santon - Aquilani, De Rossi, Montolivo - Cassano - Quagliarella (Pazzini), Balotelli (Rossi)