Ma délután volt szerencsém többek között egy római és egy leccei barátommal végigszenvedni a válogatott döntetlenjét és a címben szereplő mondat a két olasz nagy egyetértése révén született, ha jól emlékszem valami "parádésra" sikeredett Chiellini indítást követően. Ne beszéljünk félre szerintem, Új-Zéland ellen kifejezetten szégyen a mai eredmény, a kiwiknél gyengébb csapat nem hiszem, hogy lenne az egész világbajnokságon.

És bár mentségként több kommentben is olvashattuk, hogy "dehát mentek azért előre a srácok becsülettel", ehhez csak annyit tennék hozzá, hogy ez az, ami miatt csak még szomorúbb mindez, a küzdőszellem valóban nem volt hiányolható, magyarán más válasz nem maradt, ennyire szar ez a mostani együttes.

Marchettit nehéz lenne hibáztatni, egyszer kellett volna védenie, akkor meg nem volt esélye, a pályán volt ő is, nagyjából ennyi. A két szélső hátvédünk közül Zambrotta még valamennyire elfogadható teljesítményt nyújtott volna, ha az ellenfél mondjuk Hollandia (majd lesz nemsoká), így csak egy hiba nélküli alibit hozott, ami azért nagyon kevés, Criscito pedig egyszerűen annyira minősíthetetlent produkált, hogy ezzel a teljesítménnyel nemhogy a Genovába, de még a Juventusba sem fért volna be az idény során. Chiellini borzasztó messze van csúcsformájától, Cannavaróra pedig már tényleg nem szeretnék semmit sem írni, max annyit, hogy ezúton kérem, sőt könyörgök neki, hogy fejezze be még ma este a pályafutását, mert rossz nézni, ahogy mindent lerombol maga körül.

De Rossi talán a legjobb volt ma délután is a szintén meg-megvillanó Montolivóval egyetemben, őket talán nem kéne bántani, Pepe és Marchisio viszont kurva nagy bajban lenne, ha válaszolniuk kéne arra az egyszerű kérdésre, hogy vajon ma 4 és 6 óra között mi az Istennel töltötték el az idejüket.

Gilardinóról nekem fel se tűnt, hogy a pályán volt, míg Iaquinta is csak újra bizonyította, hogy nem véletlenül nem ismeri a nevét még mindig a világ 90 százaléka annak ellenére sem, hogy évek óta zebracsíkban tolja. Pazzini jó, hogy beállt, talán egyszer labdába is ért, Camoranesi pedig már a második mérkőzésén szenved kibaszott látványosan, jobb lenne mindenkinek ha ehelyett a kedvtelen fos helyett inkább hazautazna. Majd végül Di Natale, akit nem szívesen kritizálnék, hiszen akar ő és megy-megy előre, de valahol mégis mindent elmond erről a mostani csapatról, hogy egy ilyen kvalitású játékos viselheti a legendás 10-es azúrkék mezt.

Egy nagy rakás sz.r volt tehát ez a mai teljesítmény és remélem közületek van bárki is, aki tudja, hogy mitől fog majd mindez bármiféle fordulatot venni, mert én személy szerint sajnos minden eddigi kötelező optimizmusom ellenére is kezdem teljesen elveszíteni a csapatba vetett összes hitemet.

Ui: Lippiről ma jobb, ha nem is beszélünk, ahhoz túlságosan sokat tett már le az asztalra, hogy rázúdítsuk, amit megérdemelne

És mivel ez most tényleg válságstáb, akinek ötlete van, írjon okokat mitől tarthatunk itt vajon.