A bő keret kihirdetése után három dologtól kaptam idegrángást. Az egyik a korosodó jelző, a másik a csapatszellemben hiszek szófordulat, és a hiányzók. A száraz elemzés helyett megengedem magamnak, hogy elragadjanak az érzelmek.
Mindenekelőtt nézzünk mélyen a szívünkbe és ismerjük be, hogy Cassano egy zsigeri tahó. 2006. januárjában mély sóhaj szakadt fel bennem a megkönnyebbüléstől, mikor – köszönés nélkül - elhagyta az AS Roma csapatát, aztán őszintén megdöbbentem azon, hiányzik. Nem a balhék, a bunkó jelenetek meg a hiszti, hanem az a zsenialitás, amivel ezt a hülyegyereket megáldotta a sors. Hihetetlenül gyors, jól lát a pályán, remekül helyezkedik, szenvedélyesen játszik, tőle még nem láttam alibifocit. Az elmúlt idényben kirobbanó formában focizott, a hátán cipelve a csapatát, nem gondolom, hogy felelősségteljesebbé vált volna, vagy megjött volna az esze, bármikor tudja ezt a teljesítményt nyújtani, pláne a világbajnokságon.
Nem fér a fejembe, miért hagyta ki Lippi a keretből. Persze, értem én, hogy se idő, se mód arra, hogy a kis Cassano vélt vagy valós sérelmeit, sorozatos hisztijét kezelje a birkatürelmű Lippi óvóbácsi, mégsem hagy nyugodni az a gondolat, hogy a kezelhetetlen olasz büntetésben van. Pedig a csapatnak szüksége lenne erre a tűzre, és szenvedélyre, amit képvisel.
Csakúgy, mint Miccolira. Cassanóhoz hasonlóan kitűnő formában van, ő is fantasztikus teljesítményt nyújtott a Palermóban. Ő sem kell, szintén személyes okok miatt, köztudott, hogy már rég megromlott köztük a viszony.
Két nagy egyéniség kimaradt a csapatból, mert a kiszámítható, nyugodt, megbízható emberek mellett voksolt a mester, ők képviselik azt a csapatszellemet, amit Lippi elképzelt. Az ilyen csapatszellemről nekem a régi vicc jut eszembe: az orosz katonaságnál hajnyíró gépet vezetnek be. Oda, abba a dobozba kell bedugni a fejed, aztán a gép levágja a hajad. De hát nem mindenkinek egyforma a feje! Hát, először nem.
Nyugtalanít, hogy azt érzem: egyforma fejű játékosok kerültek a csapatba. A csapatszellemre és a megbízható játékosokra való hivatkozás nemhogy bizalomra megnyugvással tölt el, de egyenesen olyan érzésem van, mintha ezt a világbajnokságot Lippi a rutinra alapozva meg akarná úszni. Cassano habitusa akkora kockázatvállalást jelentene? A világbajnokság idejére lehetetlen félretenni az érzelmeket és felülemelkedni a sértettségen?
A fene akar vészbagoly lenni. Lippit jó szakembernek tartom, bízom benne, ennek ellenére úgy érzem, hiányzik valami, és egy szurkoló adjon hangot a kételyeinek, félelmeinek is. Majd ti megmondjátok, bennem van-e a hiba, és nektek ki vagy mi hiányzik a csapatból.
