Az van sporttársak, hogy a Lazio most úgy néz ki kamatostul kapja vissza a szerencséjét. Mert egy éve ilyenkor az a labda, ami pattanhatott volna kifelé, az bizony befelé haladt, 1-2 centi híján nem a kapu mellé, hanem a kapuba csorgott a laszti és sorolhatnák. Most viszont a munka, a koncepciókban dús szakmai hozzáértés és a játékosok jó formájának, példás közösségének a torát üljük. Nem tudom elégszer elmondani azt, hogy mennyire várta az ilyen meccseket minden laziale már jó ideje és ami a legfontosabb: lassan valóban elhisszük, hogy jó a csapat.
Nem szerencsés csillagzat alatt játszottak, nem bírói tévedésekkel, hanem egyszerűen a jobb erő általában legyőzi a rosszabbat. Ez pedig egy olyan fantasztikus felismerés az utóbbi évek után, ami már magában örömet okoz. Hát még ha azt olyan egyénenként is remek teljesítmények fokozzák, amelyeket az alábbiakban részletesen kitárgyalva olvashattok.
Muslera: Az egyetlen jelentősebb kapu felé haladó lövést biztosan hárította, az egyik Masiello tesó gondolt egyet és rásuhintotta. Csendes estéje volt, ahogy az olasz források is mondják, Castillo felső léces fejese esetében meg az egész csapatnak szerencséje volt.
Lichtsteiner: Biava mellett rendre ő nyújtja a legjobb teljesítményt a védelemben. Ghezzal nem egy villám, így nem jelentett számára megoldhatatlan feladatot, hogy a támadásokat is megfelelően segítse, a második félidő utolsó szakaszában pedig fegyelmezetten védekezett.
Biava: Nem túlzás azt mondani, hogy jelenleg a Diassal alkotott belső kettősük a Serie A egyik legjobbja, ezt már a kapott gólok száma is mutatja. Aggódhattunk, hogy a hihetetlen sebességű Barreto gondot fog neki okozni, de a 33 éves védő már Ibrát is tanárian hatástalanította. Kockázatmentesen és biztosan játszott.
Dias: A fejes után majdnem vezetésnek örülhettünk. Végig pontosan és elegánsan játszott.
Radu: A legtöbbet egyértelműen ő javult az elmúlt hetekben, most pedig egyenesen a legaktívabb volt. Rivas egy-egy alkalommal az elején a frászt hozta rá, de később már könnyedén tartotta őt és előre is bátran ment. Nagy kár, hogy nem tud megegyezni a klubbal a fizetéséről, hiányozna.
Brocchi: Mit lehet róla még mondani, amit nem mondtunk el már ezerszer? Egy gladiátor a fickó, röviden és tömören. Mert azért abban van spiritusz, aki ünneplés közben sérül meg. Harcias, makacs és agresszív volt: pont amilyennek megismertük és mindezek mellett végig remekül végezte a feladatát.
Ledesma: Ő az a játékos, akiről hajlamosak vagyunk megfeledkezni, mert az egész meccsen alig kerül szóba a neve, holott a védekezésben hatalmas munkát végez, a labdákat jól osztogatja a támadó harmad felé és egy olyan szükséges hidat képez a csapat két része között, ami elengedhetetlen. Szürke eminenciás.
Zarate: Sokkal nagyobb alázattal játszik mostanában, mint bármikor a pályafutása során. Gyorsaságával mindig előnybe tudott kerülni, de gólt sajnos most sem sikerült szereznie. Hasznos tagja volt így is a Laziónak.
Hernanes: Az első félidőben leginkább a két héttel ezelőtti formáját adta, de ezt ki bánja egy ilyen nagyszerű gól után? A második félidőben ő is sokkal jobb volt, akár az egész csapat, de meg kell jegyeznem, hogy ha a szeptemberi formája mondjuk 9, akkor most "csak" 6-ot érdemel. Kicsit vissza kell javulnia.
Mauri: Nem lehet elégszer megjegyezni, hogy bár mindenki - egyébként jó okkal - Hernanesnek tudja be a Lazio remek formáját, de a vice-Capitanónak legalább akkor szerepe van a remeklésben. Mindkét gól előtt remekül játszotta meg a labdát, a Prófétával párban tanárian mozgatják a csapatot, elengedhetetlen és megkerülhetetlen része a rómaiaknak Mauri. Mindig meg kell jegyeznem: egy éve ezt ki gondolta volna... Most pedig a válogatott erőssége is. Életében soha nem volt még ilyen formában.
Floccari: Végre megint gólt szerzett. Találatán felül is jól vette ki a részét az összjátékból, kacska mozdulatával pedig eldöntötte a találkozót. Megérte végleg elhozni Genovából, a Genoa pedig joggal vethet magára.
Pályára lépett még Bresciano Hernanes helyén, aki szokásos módon megfelelően látta el a meccs végi kulimunkát, végig a biztonságra törekedve, Diakité Zarate helyén, rettentő sok idő után és csak azért, mert Cavanda pihent a Primavera derbi után, nagy kár pedig a franciáért, mert el fog menni így a télen és Rocchi Floccari helyén, a 89. percben. Ezt azért fontos leírni, mert a Capitano nem ezt érdemli, a második gól után minden további nélkül pályára lehetett volna küldeni. Félek, hogy ezt ő sem sokáig fogja már tűrni.
Beszédes adat, hogy Muslera 293 perce nem kapott gólt. Az alábbi videón az olaszul tudók Mauri értékelését hallgathatják meg a meccsről.
Olaszul kevésbé tudóknak a Mauri által elmondottak zanzája: "Pontosan és jól használtuk ki a lehetőségeinket. Tudtuk, hogy a Bari gyors játékosai már a középpályán le akarnak minket támadni, de nem estünk bele abba a hibába, hogy ezt meg is tudják valósítani. Nagyon jól érzem mostanában magam, jó érzés a tabellát is vezetni. Ereje van ennek a csapatnak és megyünk előre. A bajnokság megnyeréséről pedig nagyon korai beszélni. Vannak nálunk jobb csapatok, ha januárban vagy februárban is ennyire elől vagyunk, akkor beszélhetünk ezekről a kérdésekről."
Végül pedig lássuk a meccs mozgóképes összefoglalóját:
