Berlusconit éltető drapériák, kifejezetten impozáns támadójáték, Ibrahimovics bemutatása a szünetben, valódi bajnokesélyeshez méltó produkció.. olyan érzésem volt, mintha sok-sok évet utaztam volna vissza az időben ma este a Milan mecs előtt ülve.

Érvelhet persze most minden vetélytárs, hogy a papíron biztosan búcsúzó Lecce ellen történt mindez, de végignézve a hétvége eredményeit, különösképpen a Roma és a Juve fényes bemutatkozását, igenis nyugodtan magasztalható a ma esti teljesítmény.

A védelem stabil lábakon állt, Thiago Silva és Nesta már tavaly is megmutatta, hogy a Serie A egyik legmegbízhatóbb belső párosát alkotják. Antonini képes lehet Zambrotta nyomdokaiba lépni, Bonera pedig remélhetőleg sok-sok év kitérő után idén újra megmutatja majd miért is tartották anno az egyik legnagyobb olasz védőtehetségnek. Főleg utóbbi lépett fel gyakran a szélen futó akcióknál, jópár veszélyes beadás érkezett oldaláról.

Ambrosini egymaga felőrölte a vendégek középpályáját, Gattuso fénykorában nyújtotta azt, amit Massimo mostmár sokszor rutinszerűen leprodukál. Pirlót rég nem láttam ilyen kedvvel játszani és ami még fontosabb, ennyi jó labdát kiosztani, úgy tűnik Allegri képes lehet újra motiváltá tenni Olaszország egyszemélyben legtechnikásabb és legéletuntabb  középpályását. Seedorf nem élete meccsét hozta kétségtelenül, jó néhány támadás megakadt körülményes tötyögésén, úgy tűnt pillanatnyilag (?) jó két ütemmel lassabb társainál. Azért leírni természetesen a legorbitálisabb hülyeség lenne, egy-két füttyszótól általában hetekig olyan, mintha speed kúpot toltak volna a fenekébe.

Ronaldinho, mint már előző szezonban is néhányszor abszolút tündökölt ma este. Barcelónában töltött legszebb napjait idézte, ültek a cselei, kiosztott néhány egészen káprázatos passzot, minden modorosságot vállalva, úgy tűnik Milánóban valóban új otthonra lelt.

Patóról már évek óta tudjuk mi rejlik benne. Nagyjából csak az a kérdés, mikor kap olyan társakat, akik képesek lehetővé tenni, hogy Európában és Itáliában is a legkomolyabb célok felé vezethesse a rossonerit, amennyiben ez egyszer megadatik, szinte biztosan az aranylabdáig menetel majd. Nem állítom, hogy az idei lesz ez az év, de egy újra motivált Pirlóval, egy ismét meg-megvillanó Ronaldinhóval, egy világklasszis centerrel és egy ő szintjükön mozgó Allegrivel talán-talán még akár ez az idei is lehet az az év. Mindenesetre Alexandre ma este nagyot villantott, kegyetlenül érzik egymást Ronaldinhóval.

Boriello kicsit nem tudja most mi van. Tavaly lőtt pár youtube gyilkos gólt, nagyjából stabilan lehozott egy némi jóindulattal korrektnek nevezhető szezont, öt lépéssel maga mögé tudta Huntelaart, szóval minden úgy festett idén is ráépül a Milan csatárjátéka, erre most egyszer csak jött Zlatan és fogalma nincs mi lesz vele. Ennek megfelelően kóválygott is ma a pályán egy embereset, rúgott volna gólt, ha épp odajön a labda, de minden tiszteletem ellenére talán a legjobb lenne, ha még jövő héten találna magának egy új csapatot. Ahhoz túl jó, hogy a padot melegítse, ahhoz viszont kevés lesz, hogy Ibrahimovicsot egy pillanatra is megszorítsa. Cserének pedig tökéletes a ma is nagy hajrát lenyomó Inzaghi, valamint a holland bajnokságon kívül mindenhova erőtlen Huntelaar.

Szép este volt na, bízhatunk egy tavalyinál jóval szebb szezonban.