Csodálatosan őszinte edző Leonardo. Ha csapatával nyerni szeretne, hát támad, akkor is amikor még döntetlenre áll a csata és akkor is amikor már megvan a hőn áhított vezetés, nyilván hogy még nagyobb és nagyobb arányban zsebelhesse be lefújáskor a győzelmet, mert az jó. Különösebb különbség nincs is a brazil által kieszelt taktikákban bármi is legyen az eredmény, maximum vannak pillanatok amikor a nagyon offenzív játék egy még offenzívebbe csap át, illetve esetleges hátrányban hajlamos még meghúzni a "most akkor mindent egy lapra feltéve támadunk" taktikáját is.

Az aranycsapat idejében, illetve Zeman bármely random csapata ellen még működhetne is mindez, (vagy ha a Nerazzurri lenne valóban a világ messze legjobb együttese) azonban a mai modern futball nem véletlenül van túl 100 évnyi többek között taktikai fejlődésen, a brazil egyszerűségét bármely komolyabb csapata jópár masszív sallerrel jutalmazza.

Így történt ez tegnap este is, a kétségkívül látványos, önfeledt, de észnélküli támadófoci meghozta eredményét, s a tulajdonképpen semmi extrát sem nyújtó (sőt kifejezetten középszerűnek tűnő) Schalke türelmesen aratta le higgadtságának jutalmát.

Egy német csapat adott ezúttal olasz fociból leckét a brazilkodó Internek, mely egészen elképesztő átalakuláson ment át tavalyi önmagához képest.

Leonardo pedig bár borzasztó szimpatikus mint ember, úgy tűnik képtelen okulni korábbi hibáiból, így egyszerűen nincs helye egy komolyabb csapat kispadján. Most Morattin a sor, hogy levonja a megfelelő következtetéseket.