... de alakulóban van egy új és idővel majd talán csodálható válogatott. Na szóval, lehet látni azt a bizonyos halovány fényt az alagút végén, a gond az, hogy még csak most hagytuk el a bejáratot. De, hogy értse mindenki, tegnap este Londonban debütált az alaposan felfrissített Azzurri. Cesare Prandelli átesett a vízkeresztségen, Elefántcsontpart válogatottja ellen irányíthatta először Itália nemzeti tizenegyét. A Violák egykori imádott mágusa mellett több új arc vagy régen elfeledett hullócsillag került a keretbe. Ezek között is reflektorfényben az újonc Amauri, Mario Balotelli, illetve a négy év után ismét válogatott fenegyerek, Antoniooo Cassano.
Az új mester pedig rögtön, jelezvén egy új időszámítás kezdetét egy merészebb, 4-3-3-as felállásban küldte pályára a csapatot. Gyorsan pörgessük is át a kezdőt;
ami a kapuban Siriguval indult, ő helyettesítette a műtét után lábadozó Gigit. Majd a beton hátvédsor, ami még sokszor sajnos továbbra is csak hungarocellnek tűnik... Motta, Chiellini, Bonucci és Molinaro. Hmm, szóval Molináro.. aki kétségtelenül nagy munkavégzéssel bír, viszont 27 éves korára sajnos még mindig nem tud beadni szélső bekk létére. Mindenesetre nehezen érthető, milyen elképzelés mentén volt képes kiszorítani Criscitót a kezdőcsapatból. Középpályán a De Rossi-Palombo-Pepe trió munkálkodott, míg elől a már feljebb említett jómadarak, Balotelli, Amauri és Cassano rúgta a bőrt.
Ránézve e felállásra, Cesare úgy tűnik betartja, amit ígért, vagyis fiatalít és erőteljesen újít. Nekem bejön, mint ahogy a meccs képe sem mutatott csúnya látványt, kezdésnek nem annyira rossz, már ha számításba vesszük, hogy a bajnokság csak 3 hét múlva kezdődik, tehát messze mindenki a csúcsformától (augusztusban hosszú évek óta képtelen barátságos meccsen győzni az együttes), plusz hogy ez volt az első fellépése ilyen összetételben a fiúknak. Az első félidő elején igen bekezdtek a csapat, sorra jöttek a helyzetek, de sem Super Mario, sem Amauri nem tudta kihasználni a lehetőségeit. Az egyértelműen látszott, hogy a társak próbálták minél többször Amaurit fejen lőni labdával, aki alapvetően jól is szokta megstukkolni a zsugát, ám tegnap inkább tavalyi formája szerint oldotta meg e helyzeteket..
Aztán fordulás után majdnem sikerült az ami előtte negyvenöt percig nem. A jobbszélen robotoló Motta lépett fel a támadással és ha már annyira elől járt rá is ijesztett az elefántokra egy szép lövéssel, ami a kapufán csattant. Éledeztek a remények, hogy nem maradunk olasz gól nélkül, erre jött egy, már-már elhalt akció az afrikaiaktól és az ötösön szerencsétlenkedő Chiellini mögül kibújó Kolo Touré értékesítette a kapu elé érkező beadást. A Chiellini-Bonucci párosnak még szemmel láthatóan akadtak gondjai a kommunikációval, kijött az összeszokottság hiánya, de a Juventusban lesz idejük tökélyre fejleszteni a belső tengelyt. A bekapott gól után kicsit megrogyott a támadójáték, ez a teljes támadó szekció lecserélését eredményezte Prandellinél. Beállt Quagliarella, Borriello és később Rossi is, ám ők se tudtak egyenlíteni, mindössze néhány apróbb helyzetig jutottak.
Összefoglalva talán kissé balszerencsés vereség volt a tegnapi, bár az afrikaiaknak is adódott lehetőségük szép számmal, az viszont máris szembeötlő volt, hogy elsősorban Cassano révén mennyivel kreatívabb lett az együttes támadójátéka. A következő mérkőzések nagy feladata egy megfelelő befejezőcsatár kiválasztása, a többi pedig remélhetőleg már csak összeszokás kérdése.
Olaszország (4-2-3-1): Sirigu; Motta (Cassani), Bonucci, Chiellini, Molinaro; De Rossi, Palombo (Montolivo); Pepe (Marchisio), Cassano (Rossi), Balotelli (Quagliarella); Amauri (Borriello). (Viviano, Mirante, Astori, Lucchini, Antonini, Lazzari). Edző: Prandelli.
Elefántcsontpart (4-3-3): Yeboua; Demel (Kafoumba), Kolo Toure, Zokora, Tiene; Eboue, Yaya Toure, Tiote; Kalou (Fae), Doumbia (Sagbo), Gervinho (Kone). (Zogbu, Angoua, Bamba). Edző: Zahoui.
